Titeket nem borzaszt el, hogy mennyi fogyatékkal élő ember van? Lehet értük tenni valamit?

Attól, hogy valaki fogyatékossággal él még nem biztos, hogy boldogtalan.

Ismerek vak srácot, akinek boldog, kiegyensúlyozott élete van.

Ellenben rengeteg a boldogtalan ember és szerintem ez a szörnyű.

Nem az a lesújtó, hogy vannak, és mennyien vannak, hanem ahogy viselkednek velük mások....

Sok mindent meg lehet oldani fél lábbal, fél kézzel, süketen, vagy éppen látás nélkül... Csak némileg nehezebb, mint tök épen. De nincs lehetetlen. A baj, csak az, hogy amilyenek manapság az emberek, hogy kilépni az utcára életveszélyes még épen is, mert hiába neked zöld a lámpa, a részeg autós csak elüt, vagy hiába indulsz el bringával munkába, hogy ne foglalj még te is el egy autónyi helyet az úton, ha a másik autós puszta pökhendiségből leszorít az útról és fellök, stb. Látod még az épekre is mennyi a veszély, hát még a sérültekre nézve. Többségük nem azért szorul segítségre, mert egyedül nem bír megbirkózni valamivel, hanem, mert egyedül még kiszolgáltatottabb a figyelmetlen őrülteknek….

Nem borzeszt el, jelenleg ez a természetes, nem tudunk csinálni semmit a rendellenességek, betegségek, stb ellen. Persze majd az orvostudomány, a géntechnológia, az emberi testbe illeszthető elektronika majd segít idővel, és ez szép eredményeket lehet elérni, tudunk javítani majd a körülményeiken. Tehát idővel nem lesz gond a siketnek hallást adni, a vaknak látást, végtagot a hiányzónak, agyi helyreállítást a sérültnek, megelőzni a születési rendellenességeket. De ezt a jelenlegi technológiai szintünkkel nem várhatjuk el azonnal. Sajnos.

Viszont addig is segíthetünk nekik, persze.

Tehát az sokkal inkább zavar, hogy a velük foglalkozó gyógypedagógusoknak a béka segge alatt a fizetésük, csak úgy mint a kisegítő suliban dolgozóké. Elborzaszt, hogy a sérülteknek munkahelyet teremtő támogatások nagyrészét ellopják. A megváltozott munkaképességűek fizetése meg gyakran a saját ellátásukra sem elég...

Na ez az, ami nagyon nem normális.

Ezért kerülnek sokan utcára közülük, ezért lesznek belőlük kéregetők, aztán idővel pedig a koldusmaffia zsaroltjai.

Szomorú 🙁

#1-es, amilyen minősíthetetlen körülmények között kell élni Magyarországon, nem is lehet elvárni az emberektől, hogy boldogok legyenek.

Persze lehet tolni a pozitivitás szekeret, de amikor szinte minden a negativitásra ad okot, akkor nem lehet pozitívan állni az élethez.

Saját tapasztalatból mondom, egy egész jól fizető szakmával, hogy ez az ország nagyon lehúzza az embereket.

"Lehet értük tenni valamit?": Igen, lehet.

Emberszámba venni őket is, illetve nem b×i fölöslegesen senkit sem.

Másrészt önkénteskedni is lehetséges pár fogyatékkal foglalkozó intézményben, ezáltal meg lehet őket is ismerni.

Akkor lenne boldog, ha az emmberek beszelgetnek veluk szivesen, es alkalmaznak szivesen a munkahelyen.

Persze csan olyan emberekrol beszelek akik cselekvokepesek

Manapsag az a baj, hogy nem igazan segitenek az emberek.

Pl mozgasserult nem tud felmenni a feljarora, es az emberek meg elkerulik ot...

Hallasserultek pl jarvany idejen nem tudnak szajrol olvasni maszk miatt. Az embereknek pedig fingjuk sincs, hogy mennyivel konnyitenenk , ha levennenk a maszkot...