Mit gondoltok arròl a fèrfiròl aki 50 évesen?

#45: Nem változott, még mindig egyedül vagyok, főleg ez a vírus baromság tett be. Nem tudok sehová eljárni, ahová jártam eddig az gyakorlatilag leállt. Meg persze azért az extrém félénkségem, a túl magas igényeim, és a nem éppen vonzó külsőm se előny. Nagyon szeretnék feleséget családot vagy legalább egy barátnő, akivel később összejöhet.

Van egy-két jelöltem, de össze kell kapnom a bátorságom, hogy elhívjam valamelyiket, szóval meglátjuk.

Nem volt meg az életében az a szakasz, amin más 18-25 éves kora között átesik. Vagyis a leválás.

Engem nem érdekelne, én nem bántanám, nem ítélkeznék (hiszen ez mindkettőjük hibája ugyanakkor döntése is), de mérhetetlenül sajnálnám.

Azért, mert kimarad a lényeg, kimarad az élete. Kimarad az, hogy én egy másoktól független személy vagyok, és saját erőmből felépítem az életem. Kimarad az, hogy jókat szexel, hogy csalódik, de eső után szivárvány jön. Nem épít túl hatékonyan szociális hálót, nem lesz önellátó semmiben, és ebben a legszomorúbb, hogy ahogy telik az idő, egyre kevesebb az esélye behozni a lemaradásait.

De ha neki így jó (amit nem tud befogadni az agyam), váljék egeszségére, ö éljen így, én meg majd úgy ahogy nekem jó lesz.