Miért lettek csendes, visszahúzódó introvertált emberek mi a célja a természetnek ezzel, illetve az extrovertált-introveetáltsággal?

Apám introvertáltnak számit mégis boldog, én is az vagyok én már nem mondanám azt, hogy ettől jobban lennék.

Szerintem ez nagyon egyén függő.

Nyilván a természet nem laboratóriumban fejleszt embereket egy meghatározott céllal. Az introvertált / extrovertált elhatárolást az ember találta ki és korunk identitásbizonytalanságában ez is egy jó kapaszkodó az énmeghatározásra. Valójában meg ez egyáltalán nem egy olyan egzakt kategória, mint amennyire azok látni szeretnék, akiknek ez valami fogódzkodót jelent, hogy kimondhatják magukról hogy ők ezek vagy azok. Egyik kategória sem determinálja azt, hogy az ember boldog legyen vagy boldogtalan, tehetséges legyen vagy tehetségtelen, sőt, még a szociális háló sem szükségszerűen függ ettől. Ha valaki körül sok a kisgyerek, a családokat elemezve könnyen beláthatja, hogy nagy valószínűséggel nem annyira öröklött tulajdonság ez. Bár az öröklés embereknél közel sem olyan nyomonkövethető, mint a tulipánoknál. Ráadásul a génkifejeződés jóval nagyobb mértékben függ a környezettől, mint korábban vélték. Vagyis hogy aktiválódik-e a hordozott gén vagy nem.

Visszatérve a kisgyerekekre, azért azt lehet látni, hogy mindnek van valami egyéni heppje, amit nem tanulhatott, egészen csecsemőkortól már látszik egyfajta egyéniség rajtuk. De az is bizonyított, hogy a kisgyerekkorban ért hatások rendkívüli módon befolyásolják a felnövő embert. Kezdve ott, hogy felveszik-e ha sír a csecsemő, megszoptatják-e, ha éhes satöbbi, mert ezáltal alakulna ki az "ősbizalom", ami azt mutatja a gyereknek, hogy megbízhat a környezetében, ugyan kiszolgáltatottja a felnőtteknek, de azok segítik, mellette állnak, reagálnak az igényeire. Ha ez nincs meg, akkor a legextrovertáltabbnak "született" egyénnél is ugyanaz lesz a hatása: a világgal szembeni bizalmatlanság, permanens bizonytalanságérzet, önbizalom hiánya, kötődési-kapcsolódási nehézségek. Sokaknál ez annyira zsigerivé válik, hogy leélhetik úgy az életüket, hogy gyakorlatilag meg sem tapasztalhatták a valódi énjüket, képességeiket. Szerencsére ma már ezekre "gyógyító" iparágak alakultak, pl. pszichoterápia. Vagyis ki lehet oldani ezeket a kisgyerekkori hatásokat vezetett önismereti melóval és simán eltűnnek olyan hátráltató tulajdonságok, amire azt hittük, hogy a személyiségjellemzőnk. Ezért aggályos sok esetben ez az extro/intro címkézés, mert a személy úgy skatulyázza be magát, hogy "én ilyen vagyok és kész", pedig ez nem lenne determinált.

Visszatérve a kérdésre, a "természet" célja azzal, hogy színessé tesz egy populációt, vagyis ilyen, olyan és amolyan tulajdonságú egyedekből felépülővé, azzal általában a populáció túlélésének a biztosítása a célja.