Nem unjátok ezt az extrovertált-introvertált felosztást az embereknél, nem is létezik?

Én unom, de én sose néztem utána, melyiket akarnák rámfogni a tesztek. Szerintem is marhaság az egész.

Gondolom azért találták ki, mert a mai ember nem törődik azzal, hogy ténylegesen megismerje önmagát, de azért mégis kell valami, amivel magyarázni tudja viselt dolgait. Meg két azonos címkét viselő számára van kötődési pont és ettől megvan az összetartozás élménye is.

De sokkal hasznosabb lenne, ha mindenki egyénileg fedezné fel önnön valóját. Sokkal kevesebb lenne az önbizalomhiányos ember is.

De na. A mai világ a címkékről szól. Majd elmúlik ez is, mint a többi divat.

Ezek is megfelelő szavak arra, hogy inkább kifelé, vagy inkább befelé figyelő, élő -e az ember, de a pszichológusok árnyaltan alkalmazzák, mint egy tényezője az embereknek a több tényező közül, szóval evvel semmi gond nincs, sőt, hasznos mutató, irányadó.

Ezek tehát nem merev fogalmak, hanem egy jellemvonásra utalnak, hogy melyikhez van közelebb a kérdéses személy. Viszonylag ritka, ha valaki kb fele-fele arányban mindkettő, és ilyenkor meg evvel is lehet jellemezni az illetőt, mint egy jellemvonás a sok közül.

Sőt, a pszichológusok arra is kitérnek, hogy adott személynek élete során változhat ezen két irányvonalnak az aránya, bár többnyire nem nagy a kilengés.

Ez tehát nem bélyeg, nem stigma, hanem segíti az embereket egy nagyon fontos dologban: az önismeretük mélyítésében, valamint mások egyre jobb megértésében.

Akkor tud azonban tévképzetet szólni, ha valaki mereven és kizárólagosan értelmezi e kifejezéseket. Ugyanis más jellemzői is vannak az embereknek, ugyanakkor ezek is fontos tényezők a jellemre nézve.

Mondd már el, mi ebben a baromság? Szerinted minden ember ugyanolyan, nincs egy olyan ismerősöd se, aki szívesebben ülne otthon a 4 fal között Netflixet nézve, minthogy társasági programokra járjon? :D

Amúgy meg 69%-os, ahogy te is írtad, ezeknek a szavaknak van "magyar" szinonimája is, de attól még én is jobban szeretem speciel az introvertáltat használni magamra, legalábbis én speciel kevésbé érzem kínosnak azt mondani magamra, hogy introvertált, vagy aszociális vagyok, mint azt, hogy otthonülős, magamnak való, mivel az utóbbi 2 szónak (főleg inkább az utóbbinak) van egy kissé negatív jelentése is...Legalábbis nálunk ha valakire rámondják, hogy "magának való", kb. mindenki egy antiszociális remetére gondol, míg az introvertált egy valamivel tágabb fogalom, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott személynek egyáltalán nincsenek barátai, esetleg olyan kibírhatatlan személyisége lenne, hogy mindenki messziről elkerülni, csak annyi, hogy kevesebb barátja van, nincsenek igazán felszínes kapcsolatai, ha társaságban van, hamarabb "kimerül", stb...

Kajak nem értem, mi a baj ezzel, hogy ezek az idegen szavak is beépültek a nyelvbe, mivel még az utolsó putris cigány ismerősöm is tudja kb., mit is jelent nagyjából az introvertált szó, szóval nem érzem magam semmivel sem okosabbnak/műveltebbnek a másiknál, amikor ezt a jelzőt használom magamra, elég gáz lehet nálatok a helyzet, ha te egyből azt hiszed, aki így fejezi ki magát, az tudományosan fogalmaz meg okosnak próbál tűnni :D

Meg nem értem, milyen kifogásról beszélsz, mire kéne, hogy kifogás legyen pl. az introvertáltság? Talán kötelező lenne programokra járnom olyan emberekkel, akiket nem kedvelek és szerinted ez az én kifogásom, amikor megmondom, hogy bocs, nem akarok menni, mert introvertáltabb vagyok és jobban szeretek itthon lefoglalni magam, esetleg kisebb társaságban, a barátaim közt lenni, mint mondjuk félidegenekkel bulikázni?

Ennyi erővel például annak sincs értelme, ha azt mondjuk, vki tehetséges vagy tehetségtelen valamihez. :) Hisz ugyanúgy nincs rá bizonyíték, de lehetne még rengeteg ilyen tulajdonságot felsorolni.

Itt sem arról van szó, hogy te valakivel leülsz beszélgetni, és 3 perc alatt 100%-os biztossággal el tudod dönteni, hogy introvertált vagy sem(hozzáteszem, 10-ből 8 embernél jó eséllyel meg tudod tippelni ha épp arra figyelsz), hanem egy ember személyisége, természete, szokásai alapján tökéletesen be lehet sorolni egyik vagy másik kategóriába.

És persze nem végletekben kell ezt elképzelni, hogy vannak az extrovertáltak, akik 24-ből 26 órát pörögnek, végigbulizzák az életüket és mindenkivel leállnak beszélgetni, és vannak az introvertáltak, akik otthon, egyedül töltik az életüket, ez így valóban baromság.

Viszont meggyőződésem, hogy bárkiről el lehet dönteni, hogy inkább befelé/magába fordul, és nem feltétlenül kedveli a bájcsevejt, vagy pedig nem képes egymagában lenni sokáig, barátkozós, esetleg bőbeszédű jellem.

Nyilván ennél komplexebb dolog ez, de bárkiről, akit jobban ismerek kivétel nélkül el tudom dönteni, hogy inkább melyik.