Mennyire normális, hogy egy átlagos úgymond "Tini" magányosan érzi magát, magányosan tölti a napjait, éli monoton életét? Bővebben lent.

Élem az életem. Rendesen tanulok, illetve most mivel "nyári szünet van" próbálok egy kicsit lazítani. Pihenni, játékokkal játszani, YouTubeozni, filmeket/ animéket nézni. Igen-Igen, ez egy átlagos tini életének tűnik, és nincs vele semmi gond. Viszont! Amikor már kezd esteledni, és már átlépünk a 21-03 közé előbb-utóbb ilyen nagyon fura érzést kezdek érezni. Lefekszek, hátha jobb, de nem. Egyre rosszabb, és forgolózok. Aludni nem bírok, órákon át. Volt, hogy lefeküdtem éjfél körül, és nem tudtam aludni hajnal 4-ig, és felkeltem. Nekiálltam a napnak. Illetve napközben is gondolkozok ezeken az érzéseken, dolgokon, hogy vajon mit tettem rosszul, vagy mit nem tettem? Mit kéne tennem? Nincs sok barátom, így beszélgetni sem tudok sok emberrel. Általában discordon/face-n szoktam beszélgetni a "játékbeli barátaimmal." , vagy ha nagyon nincs egy ember se akivel tudnék beszélni, felmegyek Omeglére vagy Anotalkra, de azok az oldalak rosszabbak, mint egy nightclub. A nap nagy részében egyedül foglalatoskodok, tanulok, játszok stb.. (amit fentebb említettem ) De valamiért.. Már eljutok néha olyan időbe, térbe, ahol már nem tud lekötni semmi. Egyedül érzem magam. - Gondolkoztam, hogy írok egy könyvet ezekről a jelenségekről, és a problémákról. - Vagy éppen abban a percben beszélni szeretnék valakivel, de nincs senki. Kimozdulni nincs sok értelme, mivel semmi sincs a közelben, és senki. Max boltig jutok el, de az se valami nagy áttörés. Nagy helyekre meg nincs miért elmennem.

(( Kérlek, csak értelmes válaszokat írjatok. Márha gyakorikérdéseken lehet ilyet kérni. ))

[17F]