Voltatok már annyira ittasak, hogy kiestek emlékek?

Nem. Még nem voltam részeg.

21/F

Nekem sosem volt kiesés. Elhomályosult dolgok vannak, de az nem azért, mert a memóriámban nem tárolódott el, hanem mert annyit piáltam, hogy homályosan láttam, kettőslátásom volt.

Szóval régen én utánaolvastam, elvileg az ilyen alkoholos képszakadás nem abból van, hogy törlődik az emlék, hanem abnól, hogy el sem raktározódik. És nekem sosem volt ilyen. Lehet azért, mert nem tud a szervezetem ilyen alkoholszintű állapotot. Elég hamar hányásiig jutok (1,5-2 üveg bortól)

Ritkán tudok annyit inni, és olyan szerencsés vagyok, hogy ezeket a pillanatokat meg szokták örökíteni a barátaim. :D Mert ritka, tényleg, és szerintük olyankor végre igazán jófej vagyok és vicces, nem úgy mint amikor azt gondolom magamról, hogy jófej vagyok és vicces. Többen megvallották, hogy abba az énembe konkrétan bele tudnának szeretni, csakhát többnyire józan vagyok, merev, kritikus, és okoskodó.

Egyetlen egyszer volt, hogy három csaj másnap körbepuszilgatott egy bevásárlóközpontban és nem ismertem meg őket, de arra emlékeztem, hogy sokat beszéltem csajoknak egy asztalnál, aztán az egyik jó batárom elvitt hányni. Én már akkor is ilyen nem túl lelkes valaki voltam, ők meg kedvesek, mosolygósak, és örültek nekem. Nagyon furcsa volt. Arra gondoltam ilyen érzés lehet rocksztárnak lenni. :)

Ritkán, de igen, előfordult. Velem is akkor, mikor többféle alkoholt keverek egymással, viszonylag rövid idő alatt.

A legdurvább ilyen az még tavaly nyáron történt egy ünnepség alkalmával, mikor már a sokadik pohár whiskey-kóla és pálinka után megkívántam egy pohár bort.

Az utolsó emlékem az, hogy az utcán beszélgetek a nővéremmel, majd a következő pillanatban itthon ébredtem fel az ágyamban, utcai ruhában, és akárhogy is erőlködtem, képtelen voltam visszaidézni, hogy, hogy jutottam haza.

Mint utólag kiderült, utána még sokáig beszélgettem pár emberrel, még be is álltam táncikálni a tömegbe (szerencsére táncos rendezvény volt és a vendégsereg nagy része ropta, szóval nem voltam feltűnő jelenség), majd a hajnal egy pontján fogtam magam és csak úgy se szó, se beszéd, hazasétáltam.

Egyfelől szégyellem magam, mert bár nem hangoskodtam és nem csináltam jelenetet részegen, de később elmesélték, hogy mindenki aggódott értem, amiért csak úgy szó nélkül leléptem, és ezzel mégiscsak sikerült felhívni magamra a figyelmet. Másfelől viszont tökre meg is ijesztett a gondolat, hogy ilyen összetett cselekvéseket végeztem öntudatlanul, és könnyen érhetett volna tragikusabb végkifejletet is a dolog.

Úgyhogy én osztom azt alapelvet, hogy szabad inni, de csak ésszel!

25/F