Egy idő iután mindenkit elveszítünk?

A nagyon jó barátaimmal is, egy idő után összeveszünk és vége lesz a barátságnak, ha csak én nem teszek valamit. És pont ez a problémám, hogy én mindig próbálok úgy viselkedni, ahogy én szeretném, hogy velem viselkedjenek, mindig ott vagyok, ha bármi problémájuk van és a saját dolgaimat is félreteszik olyankor, mert tudom, hogy most nagy szükségük vám arra, hogy kibeszélhessék az érzéseiket. Mégis, amikor valami nekem lenne fontos, vagy velem történik olyasmi, amikor ott kéne lenniük, akkor csak olyankor vannak ott, amikor nekik kényelmes. Most már nem tudom eldönteni, hogy velem van-e a baj, vagy egyszerűen nincs olyan, hogy igaz barátság, és egyszer mindenki el fog hagyni mindenkit, csak idő kérdése. Eddig azt hittem, hogy egy-két ember állandó mindenki életében, de egyre jobban olyan, mintha mindenféle emberi kapcsolat csak időszakos lenne. Ugyanez vonatkozik a szerelmi életre is. A környezetemben sajnos a legtöbb ember elválik, szakít vagy megcsalja a másikat.

Szerintetek van olyan, hogy igaz barátság és szerelem, vagy nem kéne ezt keresnem az életben, és nem ezt kéne prioritálnom az életemben, hanem inkább nekem is önző nek kéne lennem és magammal foglalkozni?

Eddig mindig úgy gondoltam, hogy az emberi kapcsolatok a lényeg az életben, onnan lehet a legtöbb örömet szerezni, de most már annyira össze vagyok zavarodva. Ti mit gondoltok?

19/L