Miért csinálják/csináljátok ezt?
Jóember feljön a gyakorira, kiírja a kérdést, mit tegyen, hogy ne legyen ennyire magányos, mert nem beszélget vele senki sem élőben sem online, nem találkozik senkivel, hűderossz neki.
Ráírok, hellószia, mesélj magadról pls, és csatolok mellé valami kérdést is, merthát szeretném megismerni.
Eredmény: 10-ből 8 vissza sem ír.
Egy visszaír de amikor megtudja hogy én is férfi vagyok (ez a nickemből nem feltétlenül derül ki), eltűnik.
Maradék egy visszaír, harmadik-negyedik üzenetváltás után megadom a facebook-om, hogy folytassuk messengeren, erre se szó, se beszéd, ő is eltűnik.
Miért van ez?
Mert sokan csak panaszkodni tudnak, de semmit sem tennének, hogy javítsanak a helyzetükön. Még így sem, hogy nem is neki kell lépnie, hanem te lépsz.
De az is lehet, hogy ismerkedni akarnak, csajozni, ezért nem írnak vissza férfinak.
Röviden: sztem a magyar emberek többsége reménytelen, alkalmatlanok barátkozásra, vagy normális kapcsolatra, illetve az ilyen magányos emberek sokszor el se tudják dönteni, mit akarnak, amit vmennyire érthető is.
-aztán sokszor aki magányosnak nevezi magát, azt úgy érti, hogy "pasy" és szeretne egy kis figyelmet, jöhetnek a nyáladzó üzeneteket - ez nőknél nagyon tipikus, barátkozni akaró nőt életemben nem láttam még, csak azt a típust, amit írtam + olyat, aki lelki szemetes ládát keresett
-a férfiak eleve csak nőkkel "barátkoznának", szóval le fognak pattanni, mikor kiderül, h férfi vagy
-aztán vannak trollok, na meg az önsajnáltatók, akik igazából lusták tenni azért, h jobb legyen
szóval ne aggódj, a GYK ismerkedés szempontjából messze a legrosszabb oldal, ahol eddig jártam, pedig anno a chat.hu-ról találkozgattam emberekkel
#1
Hát, nem vagyok egy szépség az tény, de nem is a kezét kértem meg, pláne hogy mindketten férfiból vagyunk...
#2
Én is azt gondolom, hogy inkább csajozni akarnak.
#3
A pasyzó nők egy külön kategória :D
Átestem néhány ilyenen fiatalabb koromban...
Mennyire elrettentő az, ha én az elején leírom, hogy már nem húszéves vagyok, ráadásul kapcsolatban is vagyok?!
#7
"Barátkozni talán barátságos emberekkel kell, nem azért kell valakivel barátkozni, mert nyavalyog."
Szerintem abban semmi nyavalygás nincs, ha kiír egy ilyen magányosos kérdést.
Manapság egyáltalán nem nehéz ilyen helyzetbe kerülni. Fiatalon nekem is voltak barátaim, aztán költöztünk 150km-rel odébb, aztán mikor megint lettem barátaim, végeztem a sulival, munkába álltam, de ott már nem igazán tudtam ismerkedni... eljárni pedig nem nagyon jártam el, vagy ha igen, csak rövidebb ideig.
Bárki kerülhet ilyen helyzetbe, pláne ha még kicsit introvertáltabb is...
Ismerek olyanokat, akik iskolában elég népszerűek voltak, de aztán munka, család mellett megkopott a baráti körük, aztán ott van az ember 30-35 éves, jó esetben még megvan a családja, rosszabb esetben már elvált, és tökegyedül van.
#8
Jól értem, hogy szerinted a beletörődés a megoldás?
Végül is el lehet lenni egyedül is, ez igaz... de azért elég sz.r így. Vagy nem erre gondolsz?
Én sokaknál azt látom, hogy arra várnak, hogy majd házhoz jön a tökéletes barát/partner. Csak húzogatják a szájukat, meg vonogatják a vállukat... mert mi van, ha ciki lesz? Mi van ha nem illünk össze? Mi van ha nem tudunk egymásnak mit mondani? Mi van ha nem tetszik neki a hajam görbülete???
A másik fajta, a legrosszabb, aki arra lusta, hogy buszozzon 20km-t egy találka miatt... én fiatalon a fél országot végigutaztam, hogy találkozzak azokkal, akikkel előtte csak neten ismerkedtem. Jöttek fiúk-lányok vegyesen, hatalmas élmény volt... ez közel 10 évvel ezelőtt volt, azóta abból a társaságból összejött egy pár, néhány éve volt az esküvőjük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!