A nők is képesek valódi többévtizedes barátságokra, vagy csak "tematikusan" barátkoznak?

A legközelebbi barátságom középiskolában alakult ki. Azóta 100 km-re kerültünk egymástól, de ő az, akivel mindig ott tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk.

Akik itt laknak a mostani városomban, ők bizony tematikus barátságok (vagy inkább haverságok?). Lányom ovistársának az anyjával összebarátkoztam, vele azóta is tart, de nem lett annyira mély barátság, mert a lányaink hoztak össze minket. Ugyanez volt az általános sulijában, a gimijében, ott is van egy-egy anyuka, akikkel azóta is jóban vagyunk, de nem mély barátságok. Van, akivel a munkám/szakmám révén jöttem össze, velem egyidős nő, családi dolgokról is beszélgetünk, néha kényes témákról is, de ezt is felszínesnek érzem. (Valahogy nincs is igényem többre egyébként, csak a kérdésre válaszolva írtam). Szóval, nálam "tematikus".

A nők barátsága merőben más, mint a pasiké. Ennek (is) evolúciós okai vannak. Az ősember idejében a kardfogú tigrissel, több tonnás mamuttal, ellenséges hordákkal szembenéző férfiak nagyon egymásra voltak utalva. Nekik nagyon ne volt mindegy, hogy a mellettük lapuló Jóska megvédi-e a seggüket, ha arra kerül sor, vagy csak saját irháját menti. A férfiak egymásért akár tűzbe menő, náha még a párkapcsolatot is felülíró barátsága ebből az egymásra utaltságból fakad.

A nők akkoriban gyűjtögettek. Nekik a mellettük hajoldozó Julcsa nem bajtárs, hanem konkurencia volt.

Kérem a hölgyeket, ne értsék félre. Tisztelem, becsülöm őket, rengeteg olyan tulajdonság birtokosai, melyekben mi, pasik, labdába sem rúghatunk. De a barátsáág speciel nem ilyen. Persze ezt ők sohasem fogják (f-)elismerni, hiszen nincs meg a viszonyítási alapjuk. A mi barátságunkat mi érezzük, az övékét ők.

Egyébként manapság a férfiakból is kihal ez a nemes érzelem, legfeljebb a tűzoltók, vagy kommandósok élik még át.

Mivel lányosabb férfi vagyok, általában lány barátaim voltak.

Nagyon rosszak a tapasztalataim vannak, hajlok arra, h van abban igazság, amit Miquel írt.

általában kétféle lány barátom volt:

1, aki miután bepasizott, elhanyagolt

2, olyanok, akiket rohadtul nem érdekelt, mi van velem, lelki szemetes ládának használt, tipikus ilyen "bunkóval-szexelek-aki-nem-is-az-esetem-de-szeretem-mit-tegyek?" típusú.

szóval én már barátként is próbálom hanyagolni a nőket. biztos van kivétel, de sztem a női "barátságok" sokkal felszínesebbek.

sztem tényleg a tematikus a megfelelő szó: a nők általában vmihez keresnek barátnőt, futáshoz vagy vkit, akiknek el lehet panaszolni a párkapcsolati problémáikat.

a régóta tartó női barátságok is inkább olyanok, hogy pl. velük egykorú nőkkel eljárnak bulizni, moziba, azokat sem látom túl mélynek.

Milyen hitedet adta vissza? Úgysem fogsz nőként barátkozni nőkkel.

Az én hitem még mindig sehol, hogy pasik csak pasikhoz tudnak ennyi ideig ragaszkodni, nőkhöz nem.