Elengedés, de mégis hogyan?

Hali.

Szóval számomra egészen bonyolult a helyzet. Szerelmes lettem a legjobb barátnőmbe, de nem akartam elmondani neki, hogy éldegélje az addig nem nagyon élt életét a pasijával. Amikor szóba jött, hogy hozzá költözik, akkor viszont azt éreztem, hogy lépnem kell. És hát kavartunk (az is csak csók). Nem igazán gondolt át semmit, és sehol se volt meg a kommunikáció nála. Végül én lettem ejtve.

Azóta telt-múlt az idő, volt hogy nem beszéltünk egymással. Ekkor újra jelentkeztek a lány pánikos tünetei, és nekem olyan érzésem van, hogy erről nagyban tehetett a hiányom.

Kibékültünk, és örülök neki, ha jól van, de előbb-utóbb a fájdalom jár át engem is. Mindegy, hogy szép emlékre gondolok, vagy egy jó beszélgetésre, végül rendre rosszul érzem magam.

De akárhogy is, nem tudok dönteni. Esetleg van valaki, aki hasonló szituációban volt/van?

Tipp, tanács, élmény, bármi jöhet...