Miért utálom meg a konkurens barátaimat?

19 éves fiú vagyok és hát nem egy vagyok egy nagy csajozógép, sőt igazából még sosem volt barátnőm és szűz is vagyok. Emellett ritkán is csajozom, az elmúlt 19 évem alatt ha megtudom számolni egy kezemen, hány lánynál próbálkoztam és összesen csak pár lány tetszett meg nekem életemben. A lényeg, hogy ha nekem megtetszik valami lány, vagy megismerek valakit, akkor egyből "belepofátlankodnak a haverok". A legtöbben csak csípkelődnek, ami vicces is, de nem egyszer fordult már elő velem, hogy konkurencia lesz nekem, mert nekik is megtetszik a lány. Ilyenkor még "jóban" vagyok velük egy ideig, majd az idő múlásával szép lassan távolodom tőlük, de mivel én egy átlag alatti ""béta"" pasi vagyok ezért mindig vesztek. Ilyenkor amikor belopják előlem a lányt, akkor teljesen megszakítom velük a kapcsolatot, és ölni tudnék idegességemben és szomorúságomban, egyszerűen teljesen összeomlok belül, napokig de van hogy hónapokig egy levert ember lesz belőlem. Ami érthető, de ezzel együtt elvesztem a barátaimat és még kevesebb erőm lesz új csajt keresni magamnak, ördögi kör alakul ki körülöttem. Hogyan fogadjam el jobban, hogy a haverok letaszítanak egy lánytól? (Most abba ne menjünk bele, hogy az ilyenek nem barátok se nem haverok, örülök ha van mellettem valaki...)