Meleg az egyik legjobb barátom?

Sziasztok. 18 éves srác vagyok, heteró. Van egy igen jó barátom, akit pár éve ismertem meg a suliban. Ma már elsőéves egyetemista, én még gimis vagyok.

Azért lettünk barátok, mert valahol nagyon hasonlóan gondolkodunk. Ez a gyerek szörnyen intelligens, persze kitűnő tanuló. Én kicsit mindig butának éreztem magam mellette, mert én nem vagyok kitűnő (én nagyon művészi beállítottságú vagyok, szóval zongorázom, imádom az irodalmat). Aki először látja (például családom, barátok, barátnők) mind azt kérdezik először, hogy meleg-e. Tudni kell, hogy szegénynek van valamilyen betegsége, ami miatt kb 150 centi, vékony a hangja. Én tipikusan az az ember vagyok, aki szereti a másmilyen embereket, szeretem támogatni az "elesetteket". Elég liberális gondolkodásúnak tartom magam, de ettől függetlenül vannak dolgok, amiket nem tudok tolerálni.

Több arra utaló jelet láttam ill. tapasztaltam, ami egyértelmű jele lehet annak, hogy meleg. Mielőtt jövök a példákkal: kérdeztem tőle, hogy meleg-e, amire nagyon megsértődött, és azt mondta, nem az.

Szóval. Ha rámjön az a lelki állapot, ami önmagát József Attila kései költészetében találja meg igazan, akkor például mellém ül, és simogat. Nem vagyok homofób, de ezektől az tudok lenni, szerintem érthető módon.

Egyik éjjel, mikor nálunk volt vendégségben, én feküdtem le legjamarabb, mert nagyon fáradt voltam már, és előtte kis Sangría-t is ittunk, ami péntek este azért kicsit beütött. Szóval ruhástul kefeküdtem az ágyamra, leoltottam a villanyt, majd alidtam. Reggel arra ébredtem, hogy nem volt rajtam gatya. Majd mikor megkérdeztem őt, hogy ez mégis hogy történt, azt mondta nevetgélve, hogy csinált velem vicces dolgokat. Ezek után mégegyszer feltettem neki a kérdést, hogy meleg-e, mire ő nagyon megsértődött, és azt mondta, hogy szerinte már ismerjük egymást annyira ,hogy elmondta volna, ha így lenne.

Nem tudom, mit gondoljak... mostanában azt mondja, hogy én egy 17. századi gondolkodású, homofób, szűk látáskörű ember vagyok.

Szerintetek?!