Elmondjam a gyerekkori legjobb barátomnak hogy az új nagy szerelme pornós volt?

„többször beszéltünk anno mint színésznő-rajongó.” Ki a szinésznő?

„Nem szívesen avatkoznék bele a kapcsolatba, de amikor a barátom azt mondja hogy ilyen nőkkel mint akikkel én jártam ő nem jönne össze mert erkölcstelenek, akkor ...” Ááá! Revansvágy! Uralni próbálod – ez rendes - , de nehéz, megértem.

„meg úgyis elmondja majd neki valaki!” Kiderül, az tuti.

„Nem lenne jobb ha tőlem tudná meg?” A barátod? Nem, mert tudod mit szoktak a rossz hír hozójával csinálni?

„Nem a csajjal akarok kibabrálni, így 3. opció hogy szólok a csajnak róla, hogy ismerem és mások is felismerték a környezetünkben és csak idő kérdése hogy kapjon a haver egy linket névtelenül valami féregtől.” Ez a legegyenesebb. Szólni a csajnak, hogy vallja be, mert úgyis kiderül, aztán döntsék el egymás közt, hogyan tovább. Főleg amiatt is, amit a pornósokról mondott a barátod. És ha a társaságban már felismerték, akkor meg főleg.

Bevallom, én egy anonim ímélt írtam volna, de azzal nagymértékben csökkenteném a kölcsönös elfogadás lehetőségét, az őszinte bevallás lehet olyasmi, ami a barátodat a korábbi nézetének felülbírálására készteti. Az ímél soha. Beszéj a csajjal! Kérd meg, hogy téged ne említsen a barátodnak.

Nem ciki a múltja, meg az sem, hogy a pasi nem tud róla, a ciki az, hogy a pasi hangoztatja és hülyét csinál magából.

Ennek az oldására nincs kellemes mód.

Azért remélem majd megírod, hogy abbahagyta-e a pasi a dolog hangoztatását.