Mit tegyek egy kissé önző, önállótlan, makacs barátnőmmel?

Még tinikorunkban sokat segített, illetve pár éve is mellettem állt egy tragédia (haláleset) során. Nem szeretném elveszíteni, mint barát, se megbántani.

Viszont néha nagyon nehéz vele.

Mindig ott találkozzunk, ahol ő akar (általában tőle egy villamosmegállónyira és kis gyaloglásnyira, nekem metrópótlóznom kell és én kelek korábban).

Mindig plázázni akar, amikor én nem bírom a plázákat, majdnem mindig berángat boltba, amikor utálok shoppingolni. Nem ülhetünk be egy nem plázában levő, hangulatos kis helyre.

Mindig a pláza, mindig az ő lakóhelyénél...

Késik is sokszor.

Általában ő beszél magáról, az ő munkájáról, magánéletéről panaszkodik. Ha én is beszélek, fél mondat után közbevág, túllicitál.

Makacs, ha valamiben segíteni szeretnék, mert adott témában inkább én vagyok otthon, végig se hallgat, szavamba vág vagy ha meg is hallgat, nem fogadja meg, esetleg meg is sértődik.

Most kondizni akar pont velem. Egyrészt nem túlzottan szeretnék mással menni a terembe, mert nem látom értelmét. Ok, erre még mondhatjuk, hogy kinek hogy, más pont társsal szeret menni.

Ugyanakkor már előre látom a következő gondokat:

Egy kondi útbaesik nekem, de közel van hozzá is. Ő abba nem megy, mert milyen a villamos stb... Menjen én oda, ami csak neki jó.

Késne (pedig jelenleg nem dolgozik).

Olyan időpontot adna meg, hogy nekem munka után kihasználhatatlan időm keletkezne - sima taliknál is ez szokott lenni.

Arra a gépre kellene menni, amire ő akar, addig, amíg ő akar.

Panaszkodna minden körülményre - nem mindig, de sokszor van ez így.

Hogyan kezeljem ezt az egészet?