Rettentő magányos vagyok. Nincsenek barátaim. Megkomolyodtam idővel, felnőttem, más irányba fejlődtünk, ők buliznak, füveznek, én meg egyetemre akarok menni/céljaim vannak. Hol találhatnék magamnak barátokat?

Üdvözlet az értelmesek klubbjában, ami a világ legnagyobb paradoxonját szüli!

Nevezetesen:

-Ha az értelmiségiek unják a retardáltakat maguk körül, akkor értelemszerűen keresni fogják hasonszőrű értelmiségi sorstársaikat.

-Mivel értelmesek (definició szerint az értelmiségi értelmes), elvileg meg kéne találniuk a módját a hatékony közeledésnek, kommunikációnak a többiekhez.

-Ez mégse történik meg, és annak ellenére hogy egy szellemi közösséget alkotnak, a valóságban individuum szintjén az értelmes emberek a legmagányosabbak általában.

Szóval tessék hozzászokni hogy idővel a napodat ugyanazzal a mondattal indítod mint amivel befejezed: "Miért csinálom ezt? Miért élek?"

Aztán szépen lassan Webbetegen, meg itt gyakorin kis önelemzéssel rájössz hogy szépen, feltűnésmentesen depressziós leszel, és a sorozatos szociális kudarcoktól, és csalódásoktól egy eszméletlen vastag, hermetikusan zárt falat hozol létre magad körül.

Idővel meg már csak a karrierizmus fog hajtani, meg esetleg valami kompenzálási kényszer hatására az eröltetett ismerkedés.

Az egyetem kétféle ember gyűjtőhelye: A fent leírt szociális árváké, és azoké akik nem fogják elvégezni az egyetemet.

Mert ne hidd hogy egy 90 perces délután 4-kor véget érő előadás után bárkinek is lesz kedve beszélgetni még veled, akkor se ha szaktárs, meg már 3 hónapja egy padsorban ültök. Mindenki húz haza, mert még főz, kajál, tanul, korepra megy, akármi.

Aztán idővel rájössz hogy az amcsi filmekben látott, a parkban üldögélő és beszélgető egyetemisták képe akkora kamu mint a fene.

Max kommunikáció mikor jegyzetekért kuncsorgunk egymástól.

Lehet ide álmokkal, meg reményekkel jönni, csak akkor jobban fáj a flaszter mikor pofára esel.

Aztán vagy totál magadba fordulsz, vagy totál magadba fordulsz ÉS emellett cinikus leszel mint én.

De nézd a jó oldalát...

Ja bocs, nincs.

Mármint, lesz diplomád...egyszer...min 5 év múlva...yeeeee....

De attól még Q-ra egyedül maradsz.

Kedves Kérdező!

Szerintem bírd ki vhogy ezt a kis időt,ami még hátra van.

Én ugyanilyen szituban voltam,mint te,vagy legalábbis nagyon hasonlóban.

A barátaimnak nevezett emberek szép lassan lekoptak,de emiatt nem sajnálkoztam. Én azt tapasztaltam,h ritka az a barátság,ami gyerekkortól megmarad,az igazi barátok később jönnek az ember életébe.

Engem is kiközösítettek,amiért a tanulás fontosabbá vált számomra,mint az állandó bulizás,és ez sokáig bántott. De lettek új barátaim és megtanultam,h barátokból nem a mennyiség a fontos,hanem a minőség. Mindegy,h egyetemet végzett,vagy csak érettségije van,az ember a lényeg.

Te majd megtalálod a helyed az életben,ebben biztos vagyok. Míg azok,akik most drogoznak,isznak,pár év múlva kiüresedett emberek lesznek,akik nem találják a helyüket a világban,de ők maguk sem tudják majd,h miért.

Figyelj,34 éves vagyok,még most is tanulok,sőt bulizni is járok a férjemmel. Persze,csak módjával,mert anyuka is vagyok.

Szóval a lényeg,h jól csinálod és lesznek barátaid is. Talán majd az egyetemen,vagy később a munkahelyeden. De ne add fel saját magad,soha! Sok sikert!

14-es tökéletesen leírta. Amit én még hozzátennék:

Kizártnak tartom, hogy a suliban és a lakóhelyeden 0-99éves korig mindenki retardált és drogos. Kizárt, hogy egyetlen értelmes ember sincs a közeledben. Persze megeshet, hogy õk téged nem tartanak annak. Szajkózod ezt az értelmiségi közeget. Értelmes emberek nem csak itt vannak ám. Ez egy baromi rossz és szemellenzõs lóra hajazó hozzáállás, hogy pl egy orvos tuti értelmes és normális csak azért, mert diplomás. Szerintem itt a te kèszülékedben van a hiba. Kategorizálsz embereket és teljesen bezárkóztál, ahogy a 14-es is írta, húztál magad köré egy bazi nagy falat. 19 éves vagy. Elõtted a jövõ. Próbálj kicsit elvonatkoztatni, próbáld mimdenkben a jót meglátni. Az internet korában olyan jó programlehetõségekre lehet bukkanni. A face pl tele van olyan csoportokkal, akik hétvégi programokat szerveznek. Azt írod a hétvégéid budapesten töltöd. Nézd ki mikor milyen ingyenes programlehetõségek vannak. Pl színházjegyet is lehet tök olcsón szerezni, de koncertek és most télen korilehetõség is van.

Ne érts félre. Nem leoltani akarlak, hanem segíteni, hogy meglásd, nem biztos hogy jó a hozzáállásod, és igenis van esélyed a normális emberi kapcsolatokra. Tisztára olyan mintha magamat olvastam volna 20évvel ezelõtt. Éltanulóként, koravén tiniként kitaszított voltam és pontosan ugyanezt éltem át. Aztán megtanultam, hogy nem feltétlen kell leírni azokat azembereket sem, akikkel esetleg nem azonosak a céljaink. Bennük is lehet jó. Légy kicsit nyitottabb szerintem.

Igy elsolatasra nagyon bevagy feszulve. Szerintem 19 evesen nem kene eljatszanod egy 35 eves anyuka szerepet. A tarsaid csinaljak jol, alkalmazkodj, lazulj be. Az ennyire feszes embereket senki nem szereti, mivel visszahuzzak a buli hangulatat. :) Ha kavehazban akarsz beszelgetni valami veled egykoruval az elet ertelmerol, hajra. De a 19 evesek erre szerintem nem vevok. Probalj meg apolo lenni egy oregekotthonaban, ott megfognak erteni, hidd el. Nem bantasbol irtam, mielott felreertene barki.

25/F

Olvastam a kommenteket, értem miről beszélsz, mit szeretnél.

Szeretném elmondani, hogy sosem leszel ideális/tökéletes környezetben. Legalábbis ez elég lehetetlen, mert akárhol leszel, mindig lesz(nek) olyan(ok) akivel nem értesz egyet, aki meglátásaid szerint “rossz”.

Alkalmazkodnod kell, amennyire tőled telik. Ha nem ott ahol vagy, akkor máshol. Enged és kell egy kicsit. Nem úgy értem hogy legyél idióta és drogozz.. arra gondoltam, hogy van olyan barátom aki drogozik. És mégis megbízható és rendes. Mert tud mértéket tartani.

Egyetemen valószínűleg lesznek akikkel ki fogsz jönni. De ez nem csak rajtuk, rajtad is múlik. Maradj aki vagy, de ahhoz hogy baráti kapcsolatod legyen, ugyan úgy egymáshoz kell csiszolódni, mint egy párkapcsolatban. Ne adj fel semmit, maradj határozott, sok sikert a továbbiakban mindenhez! :)

5ös vagyok.

A 14-es válaszolóval részben egyetértek. Valóban a legtöbb egyetemistának már megvan a maga kialakult élete, és problémái. Gondolj csak bele: Sokan a kemény tanulás mellett még dolgoznak is, hogy tudják fizetni a megélhetésüket. Ha csak az albérletet vesszük, legjobb esetben is 70-80k-t ki kell fizetniük havonta, és ez akkor van, ha ismerősök révén baráti áron bérli a szobáját. Egyik barátom egy kis lyuk szobát bérel havi 104.000 Forintért. Az a hely egyetlen előnye, hogy a központban van. A kajáról, szórakozásról, öltözködésről ne is beszéljünk.

A másik dolog, hogy a kemény tanulás hihetetlen nagy szellemi energiát igényel, ami szükséges az aktív szociális élet kialakításához is. Erre mondják azt, ha valaki olyan sokat tanult, hogy agyilag zombinak érzi magát. De ezt csak az érti igazán, aki megtapasztalta.

Ettől függetlenül úgy gondolom, nem szabad ellenségesen hozzáállni az emberekhez, mert akkor leszel igazán zárkózott, és senki nem fog közeledni. A leterheltség és az egyetemen kívüli közös programok hiánya ellenére én nagyon sok szaktársammal megtaláltam a közös hangot, és jó hangulatban telnek a szünetek és az órák, mindig van kihez szólni, ez nagyon fontos. BSc-n még könnyebb igaz barátságokat kötni, de ahogy telik az idő, és nősz fel, egyre nehezebb lesz.

Erről a kőbunkó meg értelmiségi párhuzamról meg annyit, hogy a jólneveltség és kedvesség valóban nem diplomához kötött. Elit környezetből is ismertem olyan tahót, akit a hátam közepére nem kívánnék, és munkásrétegből is olyat, akivel nagyon jól el lehet beszélgetni és normális. De mivel mindegyik réteg a saját kialakult viselkedésmódját hordozza magában, amiben az egyének szocializálódnak (ergo ha munkás vagy és olyan emberek között vagy, akik folyton szivatják egymást és ordibálnak, akkor valószinüleg te is olyan leszel), ezért el lehet mondani, hogy az értelmiségiek többnyire kellemesebb társaság, mint azok, akik nyáron 40 fokban a szenet lapátolják (persze, kívételek mindenhol vannak, de nem ez a jellemző).

Szerintem ne görcsölj ezen egyenlőre, koncentrálj arra, hogy jól sikerüljön az érettségid. Különben te is beleragadsz abba a drogos környezetbe, nem fogsz tudni kitörni...

Nagyon OFF topic, de azért tegyük hozzá utolsó: Ha valaki annyira hülye hogy egy SZOBÁT bérel 100 ezerből, és emiatt kell hajtania látástól vakulásig, akkor az meg is érdemli. Nem mintha védeném ezt a katasztrofális albérleti és kollégiumi rendszert ami van MO-n, de azt tudom hogy még budapesten is meg lehet oldani havi 50 ezerből egy szobát. Persze nem a Váci utcában, meg Vörösmarty téren kell frissen felúított lakást keresni...

Esetleg nyelni kell egyet és azt mondod hogy "Oké, akkor buszozok, villamosozok napi 30 percet a központba", és keresel helyet mondjuk Zuglóban.

A piac az ilyen hülyére épít akinek ha mondasz egy akármilyen árat, ki fogja csengetni...

Agyam elszáll, 100 ezerből itt Szegeden már találsz kiadó családi házat, Budapesten meg saját garzont...

Na visszatérve a kérdéshez: Friss tapasztalat. Az egyetemisták nagy része NEM akar ismerkedni. Nincs igényük új barátokra.

Olyan emberekre van igényük, akikkel nincsenek rosszban, ha havonta egyszer ráirnak egymásra jegyzetért, vagy bármi segitségért, akkor kapjanak választ, és ennyi. Óra előtt esetleg röhögcsélnek egyet azon hogy milyen nehéz-vagy milyen könnyű a tárgy, de ez abszolút felszínes haveriság.

Hétvégén meg ahogy lehet mindenki húz haza.

130-an vagyunk a szakomon. Plusz vannak átfedések más szakosokkal is.

Kb 30 emberrel beszéltem már valamilyen formában. Most vizsgaidőszak végén küldtem facen egy körlevelet, elhivtam 22 embert hogy tartsunk egy vizsgazáró ünneplést-kocsmázást, nevezzük ahogy tetszik.

3 ember mondtas hogy 26-án a városban lesz egyáltalán...

Mindenki megy haza. Csak azt nem tudom hogy egy 19-22 év közti ember mi az istent tud otthon csinálni...

Jó, régi haverok, oké. De azokkal értelemszerűen találkozik az ember anyways ha hazamegy.

Na mindegy, belefáradtam hogy próbáljak itt közösséghez tartozni. Nincs közösség amihez lehessen tartozni. Abban reménykedem még hogy valami munkaközösségbe be tudok illeszkedni majd ha elkezdek TDK-zni.

De mondom, ez én vanyok. Nekem relativen magas igényeim vannak a mély emberi ismeretségekre, a tartalmas kommunikációra.

Ha másnak az élete kerek azzal, hogy szorgalmi időszakban órák előtt csacsog egy kicsit, aztán vizsga időszakban meg senkivel nem találkozik, akkor egészségére, irigylem is.

14-es voltam.