Nektek volt olyan barátnőtök, akiben maradéktalanul megbízhattatok és őszinte lehettetek? Volt, aki kétszínű volt és lejátszotta, hogy a barátja vagy?

Gyerekkori barátnőm ..igen. nálunk a helyzet az volt hogy pár év kihagyással újra felkeresett. Azért váltunk el mert egyáltalán nem hasonlítottunk később a másikra és nem tudtunk közös programokat csinálni( értve úgy hogy ő bulis, én koncertes , én kirándulnék es utaznék O meg csak kocsmázna). Örültem neki hogy újra visszatért az életembe és el is voltunk pár évig. Ahhaaa....próbáltam a kedvére tenni és elmenni vele olyan helyekre amiket nem szeretek .aztán később zsarolni kezdett hogy akkor ha nem tartok vele nem is érdeklem és nem mehetek vele dolgozni se..( egy helyen vállaltunk melót és neki volt kocsija, mivel messze volt mással nem tudtuk odaerni) mindig ezzel zsarolt el akarom e veszteni a melót. Aztán utána nem kerestem. Jött sírni mert szerelmi banatai voltak. A véleményemet nem tisztelte, úgy értve hogy én nem pártolom ha egyszerre több barátom van és meg is mondtam neki. O megharagudott ezért, nem szerette ha nem neki van igaza. Aztán mindig elhívott beülni egy kocsmába , később kiderült arra voltam jó neki hogy pasizzon. Nekem van párom és mindig azzal jött jajj ne legyek már ilyen papucs hogy mindig megyek , de jól sem éreztem magam. Na ott telt be a pohár mikor másodszorra hívott el valahova és ahogy beertunk az ajtón elment másokkal ...csak arra voltam neki jó hogy ne legyen egyedül.

Fél éve nem beszéltünk . Azóta a szülei is hívták csináljak vele valamit mert rossz társaságba keveredett..könyörgöm..23 éves .és a szülei és az exei is rajtam lógtak.

Kihasznált és megalázott ..azóta nem keressük egymás társaságát.

Persze vannak olyanok is akikkel bár ritkán beszélek lányok, fiúk is de bármikor számíthatok rájuk ha baj van. Ez a csaj nem volt ilyen , pedig nagyon szerettem volna ha minden olyan lenne mint regen, de hát az emberek változnak.

Volt mindkettőre példa. Nekem első kollégiumi szobatársam egy nagyon csendes,mindenre bólogató,szótlan,félénk lány volt DE! csak látszatra, ennek köszönhetően elég ronda vége is lett a szobatársi viszonyunknak.

Aztán jött új kollégiumi szobatársam,aki hozzád hasonlóan a legjobb barátnőm lett/pedig nagyon nem akartam vele lenni,nem voltunk egy stílus/ szépen lassan lelki társam, "fogadott nővérem" lett rövid idő alatt :)

Másik legjobb barátnőmet(első évben,mikor osztálytársak lettünk) utáltam a stílusa miatt,pedig járt az osztályba 34 ember,és csak néhányakról voltam ennyire rossz véleménnyel.

Második évben jóba lettünk,aztán harmadik évben közösen wellneseztünk,azóta pedig együtt ünneplünk szinte mindent,imádom,mindent elmondhatok neki,pedig ugyanolyan a stílusa mint amiért utáltam az elején,csak megszerettem idő alatt :)

Most van kialakulóban egy nagyon jó barátságom,ami azért nagyon fontos számomra,mert végre találkoztam egy ugyanolyan stílusú,élethelyzetű stb. lánnyal,amilyen én vagyok. Ő tényleg sorstársam,lelki társam,egyre több mindent osztunk meg a másikkal,és szerintem ez csak egyre jobb lesz! :)

Kétszínű,érdekbarátaim mindig is voltak,sajnos olyan személyiség vagyok,aki teljes mértékben kihasználható. Régen még rosszul is éreztem magam miattuk. Most,hogy már szinte felnőtt vagyok,kezdek rájönni: ha ennyit ért csak a barátságunk,akkor jobb,ha minél előbb takarodik el az életemből :)

Amióta megtudtam, hogy a NAV-nál annyi nő jelenti fel az expasiját ill. az exférjét -utólag bosszúból-, hogy külön vizsgálócsoport foglalkozik az ilyen ügyekkel, azóta tartom, hogy NŐBEN NEM BÍZUNK MEG.

Amelyik pasas még nem égette meg magát az majd rájön szakításkor, vagy a váláskor, hogy csak addig volt jó a nőnek, amíg tudta finanszírozni az igényeit.

Érdekes módon ezek a nők, ha kikerülnek a jóból, akkor rögtön "erkölcsi öntudatukra ébrednek" és eljátsszák, hogy ők ott sem voltak...