Hogy bocsátotok meg olyannak, aki sosem kért bocsánatot?

Ha érzelmileg nem áll rá készen valaki, az idő talán majd megoldja.

Azt szokták javasolni, hogy levélben érdemes lenírni (mintha másiknak írnánk, de nem kell odaadni), hogy mi volt, ami nagyon fájt.

Sokan azért nem tudnak megbocsátani mert úgy gondolják, ha megbocsátanak, akkor a másikat feloldozzák bűne alól mintha meg se történt volna az adott dolog, a sérelem. Valójában aki nem tud megbocsátani, őt tartja fogva a harag szóval saját érdek is a megbocsátás. E leírt jelenséget én is tapasztalom saját életemben.

Ha rákeresel youtube-n szakemberek által előadott előadásokra melynek témája a megbocsátás, elengedés, ez is sokat segíthet lelkileg.

A megbocsátás nem attól függ, hogy a másik beismeri-e hibáját, hibás tettét.

A megbocsátás önmagaddal történő elszámolás.

Megbocsátás után is tartható a távolság, ám megszűnik önmarcangolásod: 'miért bíztam meg benne, miért hagytam átverni magam?'.

.

A megbocsátás nem egyenlő a feledéssel.

Nem haragot kell táplálni a vétő iránt, hanem megkeresni azokat a jeleket, amikből vétkére előre lehetett volna következtetni. Vannak!

.

A megbocsátás a te érdeked akkor is, ha ő nem kéri, hiszen csak akkor fogja kérni a bocsánatod, ha belátja, hibásan cselekedett.

Ha kérése nélkül is megbocsátasz, megszünteted önmarcangolásod.

Nem kell megbocsátani olyannak, aki még csak fel sem ismeri, hogy nem volt tisztességes. (Sok ilyen van, hogy becsapja a másikat és még neki áll feljebb: "most miért ne tehettem volna, nem tiltja a törvény"). Nem kell egyenes gerincet várni, nem is értené, mégis mit bocsátasz te meg, mikor ő nem csinált semmit.

Feldolgozni, az más kérdés, ezt tényleg csak az idő oldhatja meg, és az a hozzáállás, hogy az illetőnek akkor ilyen volt az élethelyzete, ennyit tudott magából adni.

2-es gyakorlatilag elmondta, amit a kérdéshez hozzáfűztem volna. Így másik oldalról kell azt megközelítenem.

Ha vétenek ellenünk, az fájdalmas élmény. Pedig legtöbbször nem ellenünk vétettek, hanem az illetőnek akkor, abban a pillanatban az volt a helyes döntés. Csak mi álltunk az események útjában.

Ráadásul a legtöbb "bűn" is csak azért tűnik bűnnek, mert ellenünk irányul. Pl ha a barátod leqrvázza a második szomszédod nénikéjét, csak megrántod a vállad. Ha az anyukáddal teszi ugyanazt, az vért kíván. Érted? Maga a bűn nem változott, csak mivel ellened irányult, ezért érzed vétségnek, amin máskor csak röhögnél.