Mit csináljak ha irigy vagyok a barátaimra?

neked jobb életed lesz, mert megtanulod becsülni a dolgokat,míg aki megkap mindent, sokszor lecsúszik és semmije se marad.

szerintem a te eseted a leggyakoribb Magyarországon, úgyhogy semmi szégyellni valód nincs.

35 felett vagyok és nincs saját kocsim.

Ellenben a munkatársamnak van. És megdicsérem, hogy milyen fain az autó. Párszor haza vitt már - nem kért érte semmit. Én meg munkában tudok neki segíteni olyan dolgokkal, amiket ő nem tud.

Az irigység "energiáit" (érzését) át lehet alakítani büszkeséggé.

Az, hogy valaki azzal kérkedik, ami nem az ő érdeme - számomra gyengeség. Persze jó neki! Előnnyel indul. És neked ez nincs meg. Csak azt fontos megérteni, hogy nem választhatod meg azt, hogy hova születsz. Ezért azért, hogy neked is legyen 16 évesen autód, nem igazán tudsz tenni. És mivel hatáskörödön kívül van, nem érdemes ezzel stresszezni magad. Egy 16 évesnek nem kell autó. Kell néhány haver, akivel tudnak együtt lenni. Kell néhány hobbi, amit iskolán kívül is tud csinálni, hogy energiát nyerjen belőle. Kell rendszeres testmozgás. Kell egy értékrend, ami szerint tud különbséget tenni az élet dolgai között.

Jómagam erőteljesen irigy vagyok, gyakran érzem úgy, hogy a nálam jobbak miatt néz le a környezetem. Többször megszóltak, hogy miért nincs kocsim, miért élek anyámnál, miért nem dolgozom, hogy lehet hogy sose voltam külföldön, stb.

Noha a helyzet javult, elköltöztem, eltartom magam, dolgozom, de a mai napig képtelen vagyok beilleszkedni. Pánikrohamom van, ha azt látom, hogy másoknak milyen jó, mert attól rettegek, hogy én végleg lecsúsztam róla.

Barátnőm folyton áradozik rólam, szeret mindenhogy és mindig mondja, hogy ne foglalkozzak vele, mert jó ember vagyok, nálam jobb ember nincs számára. Mégse nyugtat ez engem, mert ahogy az ujj elvágásának a reakciója a vérzés, úgy nekem is a kirekesztettség reagálása a pánikroham. Nem gondolkodom, időm sincs rá és már ki is vagyok akadva.

Ezt úgy akarom megoldani, hogy egyrészt olyanokkal veszem körül magam, akik őszintén elismernek és tisztelnek. Igen, lesznek akik irigyek lehetnek ugyanúgy, de nem tudom megfogalmazni helyesen, hogy építő hozzáállást tanúsítanék feléjük. Másrészt a hiányosságaimat bepótolom. Noha kocsit nem akarok (minek, ha majdnemhogy ingyen utazok tömegközlekedéssel a rendellenességem miatt), de szeretnék teljes boldog életet élni, de nem tudom mi kell hozzá.