Egyre jobban idegesít a barátom, irigy lennék?

Mindenki a maga szintjén nyomorog, tartja a mondás. Azaz ő nem érzi át azt, ami neked probléma, te pedig nem érzed át az ő gondjait.

Az elmondásod alapján irigy vagy rá, és el sem tudod képzelni, hogy neki is lehetnek valid gondjai. Nem vagy valódi barát, úgy tűnik.

Lelkileg nagyon eretlen!

Igazabol nem is tehet rola,mert nem tapasztalt nehezsegeket az eletben...

Igy,hogyan is fejlodjon az erzelmi intelligenciaja.

Bar elhiszem turelem kell hozza.

Probalj meg hozza oszinte lenni,ha szoban nem megy,akkor ird meg neki levelben,mit erzel.

Ha jo indulatu es ertelmes,akkor megerti es valtoztatni fog.

Nézd, kb. borítékolható, hogy két éven belül közötök nem lesz egymáshoz. Hogy miért? Mert azt gondolod, hogy az ő gondjai említésre sem méltók a tieidhez képest, és te tudod, mi az, küzdeni, élni, problémát megoldani és nálad a bölcsek köve. Ő meg csak elvan kényeztetve és miről is beszél?

Az eltérő társadalmi háttér ritkán alapja barátságnak, éppen emiatt. Magas szintű intelligencia kell ahhoz, hogy megértsd: az ő élete/gondjai/küzdelmei pont olyan fajsúlyosak, mint a tieid, dacára az anyagi helyzetének.

Ehhez képest te irigyled, a gondjaid lenézed, fölényből szemléled, szerinted ő csak álomvilágban és egyáltalán. Ebből nem lesz semmi.

Igen, volt már ilyen. Tehetős családból származom, de sosem voltam elkényeztetve, főiskolásként is csak annyi pénzt kaptam, ami épp hogy elég volt a megélhetésemre, de flancolni nem lehetett belőle. Ebben az időszakban volt egy barátnőm, akinek viszont tényleg dúsgazdagok voltak a szülei, és rengeteg pénzt adtak neki, így ha valamit meglátott ami megtetszett neki, azonnal megvette. Nekem meg nem telt ilyesmikre. Neki autója is volt természetesen, nekem nem. Egy idő után azt vettem észre, hogy már csak az utánfutója vagyok, ő eldönti, hogy hova menjünk, majd előrecsörtet, én meg lihegek a nyomában, mint egy kutya. Elegem lett és megszabadultam tőle. Igazából szerintem a mai napig sem érti, hogy mi történt, nem mondtam el neki hogy mi a bajom, mert szerintem nem fogta volna fel, de nem is lehetett volna változtatni rajta. Most is azt gondolom, hogy olyannal érdemes barátkozni, akivel kb. egy szinten vagy, de legalábbis nincsenek ilyen markáns különbségek.

És azt gondolom, hogy nem irigy vagy, hanem egyszerűen nem illetek össze, nem vagytok egymáshoz valók. Nem azzal van gond, hogy a szülei segítik, miért ne ha egyszer megtehetik. De magától semmit sem ért el. És mi a garancia arra, hogy a szülőknek mindig lesz pénze? Semmi...Inkább legyél büszke arra, amit TE elértél, sokkal többet ér, hidd el.