Egyedül vagyok, mint a kisujjam! Mit tegyek?

Elképzelhetőnek tartom, hogy egy vétkes pillanatnak köszönhetően raboskodsz saját gyötrelmed börtönében, ami által Önmagad árnyékaként tengődsz az élet viharos tengerén. Ebből adódóan kialakulhatott egy nehezen barátkozó/külső világtól elforduló személyiséged, melynek következtében a kietlen, kopár és ingerszegény életed folyamán nem találod helyed a közösségi hierarchiájában! Gyanítható, hogy érzelmi dilemmáid kivetíted a közvetlen környezeted irányába, valamint negatív gondolatokkal mérgezed hozzátartozóid vegytiszta elméjét. Nem tartanám váratlan eredménynek egy felülvizsgálás alkalmával, ha pszichikális és mentális képességeid egyaránt redukálódtak volna az elmúlt időszakban. Társadalmilag passzív léted pusztító tűzként terjed, mely fölégetve felemészt mindent.

Javaslom, hogy keress egy pszichoterapeutát.

Norton, nem gondoltál, hogy írónak menj? Kaptál tőlem zöld kezet a kommentedre.

Kérdező; kutyát befogadsz, futtatóba jársz vele, ahol ott a többi gazdi akikkel bestélhetsz, a kutyus tanítása és gondozása pedig leköt.

Önkénteskedj! Sok emberrel léphetsz kapcsolatba, és a segítséged által még magadat is jobban tudod majd értékelni. Járj el ingyenes tanfolyamokra (pl. munkaügyi központban szoktak ilyeneket hirdetni). Járj el nem ingyenes tanfolyamokra, olyanra, ami érdekel. Tánc, barkácoslás, főzés, akármi.

A kutyát nem ajánlanám, kivéve ha van rá napi 3 órád sétálni, játszani, van mindig 200 000 Ft-od a zsebben baj esetére (felelősséggel tartozol érte!!) és lelki erőd, hogy neveld éveken át, eljárj kutyaiskolába (ahol a gazdik tanulnak). A kutya nem egy unaloműző eszköz.

Norton Oomen! Gondoltál már szépirodalmi pályára? Életemben ilyen jót még nem röhögtem! Ment a zöld kéz!

Kérdező, járj társaságba, keresd fel a Magános szívek klubját, próbálj szóba állni emberekkel. Az önsajnálat sehová sem vezet. Illetve, na hagyjuk a lehetőségeket...