Lépjek túl rajta, vagy érdemes még tenni valamit?

Végig nagyon jó barátnők voltunk a főiskolán, szinte együtt éltük az életünket le diákként. Aztán messzire kerültünk egymástól a munkánk miatt. A főiskola óta eltelt már 7 év. Az első 3-4 évben még ő is keresett, hívott telefonon, írt e-mailt, javasolta a találkozókat. Az utána való két évben már ritkábban. De voltak ellentmondásos dolgai is. Példul két éve még mondta, hogy jó lenne gyakrabban találkozni, mint évi 1-2 alkalom. De utána, mikor javasoltam találkozót, azt válaszolta, nem ér rá hétvégén, mert sok a munkája, nyáron pedig más programjai voltak. Az elmúlt 14 hónapban ő magától egyetlen alkalommal keresett, csak egy születésnapi üdvözlet formájában. Egyébként csak én kerestem őt. Előző nyáron, és idén nyáron is lerázott, hogy nem ér rá találkozni. Ez azért fáj nagyon, mert mindketten pedagógus munkakörben vagyunk, 46 nap szabadsággal minden évben. Nem hiszem el, hogy 46 nap szabadsággal nem érne rá egy évben egy napot, ha akarna. Olyan talikat is felajánlottam, hogy neki csak egy órát kellett volna utaznia, mégsem. Nem hívtam meg az esküvőmre, akkor 14 hónapja megsértődött, ezt ki is fejezte. Hozzáteszem, hogy nem volt pénzünk mulatságra, így csak a család volt jelen. Tehát nem csak őt nem hívtam, hanem egyáltalán nem hívtunk barátokat és rokonokat. Ezt mondtam is neki. Azóta több ímélt küldtem, fotókat, egyáltalán nem reagált rá. Írtam, hogy apukám beteg, arra sem volt semmi reakciója. A névnapi, Karácsonyi üzeneteimet udvarisan megköszönte, de, ennyi. Mikor ráírtam egy alkalommal cseten, elbeszélgettünk jól, de akkor sem írta, hogy akarna találkozni. A nyári találkozót most azért hárította, mert műtik a testvérét, nem akarja otthagyni. A csetes beszélgetésben viszont mondta, hogy végül nem volt műtét, mert a testvére nem merte bevállalni (sérv műtét lett volna.) Tehát megint volt 4 hét szabija, de meg sem keresett. (Párja, gyermeke nincsen, tehát miattuk se lehet elfoglalt.)

Szerintetek küzdjek még ezért a dologért, vagy fogadjam el, hogy ez már csak nekem fontos?