Mit tegyek, hogy ne veszítsem el? Egyáltalán érdemes még harcolni?

Van a munkahelyen egy barátnőm, évek óta együtt dolgozunk. Annak idején ő volt az egyik, aki segített beilleszkedni a sok ki ha én nem kollégánk közé, és az első pillanattól szimpatikusak voltunk egymásnak. Elkezdtünk munkahelyen kívül is találkozni, csajos délutánokat csinálni. Engem sosem zavart, hogy másokkal is barátkozik, vannak nem közös barátaink. Eddig mindig remekül ment minden, de jött egy új csaj pár hónapja. Senki sem szereti, csak a férfiak, akiknek kelleti magát. Nem dolgozik, a főnöknek nyal, aki nem tesz semmit. Többen rajtakapták hazugságokon. És mindez nem is érdekelne, de a barátnőmre teljesen rámászott, mindenáron ki akarja sajátítani, és a barátnőm is teljesen megváltozott velem szemben. Már nem járunk el, kifogásokat keres a csajos napokra, és már ő is elkezdte, hogy leszrja a munkát. Ami azért is rossz, mert a munkahelyre dolgozni járok, és nehezen viselem, hogy tőle is függ a munkám minősége, így romlik minden. Ettől függetlenül nem veszekszünk, csak épp csendben távolodunk egymástól, munkával kapcsolatban pedig elmondtam neki, hogy mostanában aláadja a dolgot, és hogy ez nem lesz így jó. Én rákérdeztem őszintén, mi baja velem mostanában, de csak a vállát vonogatja, és mondogatja, hogy semmi. Közben a csajjal lóg állandóan, és pusmognak folyton valamin.

Lehet itt még tenni valamit, vagy várjak, hogy rájön, hogy kígyót melenget a keblén?

Nem akarom elveszíteni, kérlek, segítsetek, köszönöm!