Előny vagy hátrány, ha két azonos lelki gondokkal vagy mentális zavarral küzdő ember barátkozik? Tartós marad a kapcsolat?
Inkább segíti egyik a másikat vagy az, hogy ugyanaz a bajuk csak hátráltatja a jobban levést? Vagy szimplán káros, mert a két egymásra talált egyén nem kíván jobban lenni egyáltalán és így meg se kezdik a javulást? Elvégre találtak valakit aki osztja a felfogásukat a világról.
Illetve ha összeszedték magukat megmarad a barátság, hogy együtt vészelték át a nehéz időszakot vagy megszűnik, mert mindent és mindenkit felednének a nehéz időszakból?
Különböző tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban, ahogy észrevettem rettentő sokat függ a két személy alapbeállítottságától és a mentális betegség fajtájától is.
Az egyik régi barátommal iszonyat jól kijöttünk, mert ugyanazok az agybajok kerülgettek bennünket, ezeket nem sorolom fel, de mindegyikük ön-és környezetpusztító volt. Amíg mindketten egymás mellett voltunk nagyon jól elvoltunk. Aztán én átkerültem egy "egészségesebb" közegbe, őt meg nem volt aki féken tartsa, így durván dominálni kívánóbb lett (arrogáns, agresszív, magát alfának képzelő), amit az én megújult személyiségem nem tűrt és jó pár keményebb verekedés után beintettünk egymásnak és azóta nem is beszélünk.
Volt olyan barátnőm, aki depresszióval küzdött, mint én, gondoltam ez pozitívum lesz és sokáig együtt leszünk... 3 hónapig bírtuk és csúnya szakítás lett a vége.
Volt olyan is, aki túlságosan hasonlított rám, ami miatt nem tudtam megbízni benne és ő sem bennem, mondanom sem kell ez sem tartott sokáig.
Így tényleg azt tudom mondani, hogy a betegségtől függ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!