Borzalmasan szomorú vagyok, mit tegyek hogy ne fájjon ez ennyire?
17L Van pár barátom... vagyis bocsi annak hittem őket. Cserben hagytak, mindig egyedül vagyok, senki nem keresi a társaságomat. Normálisnak érzem magam, jól is tanulok, könnyedén beszélgetek bárkivel, nincsenek előítéleteim és még akkor is mosolyt erőltetek az arcomra mikor szinte lehetetlen lenne...régebben sok barátom volt, de most szerintem a gödör alján vagyok. Senki sincs akiben megbízhatnék. Senki aki igazán ismer engem, mert sosem érdekeltem másokat. Senki se akar tudni a másikról többet, minthogy mennyit tud inni meg bulizni. A barátaim cserbenhagytak, észre sem veszik hogy ez nekem mennyire fáj. Azt mondták nekem hogy mi egy csapat vagyunk, a másikakat megvárjuk és segítjük, ennek ellenére a hátam mögött mindenből kihagynak. MEgígértek rengeteg dolgot amiket aztán soha sem tartottak be. Nem adják vissza a kölcsön kenyeret... egyszerűen mind tökéletesen megvannak a létjelenlétem nélkül és nem is érdekli őket mi van velem...
Nagyon fáj. Nagyon fáj hogy itt vagyok 17 évesen egyedül és a sírás kerülget. Ez nem olyan suicid depi, nem akarok meghalni bánatomban, csak simán tekerni két évvel a jövőbe és elhúzni egyetemre... el akarok menni ezektől és szeretnék barátokat. Olyanokat akik nem csak kapni szeretnek hanem adni is és akikkel megoszthatom a titkaimat. Aikben bízok. Hogy bírjak ki még két évet? Már lassan egy hónapja csak szenvedek... a tanuláson kívül más nem is számít az életemben... és ez iszonyúan fáj.
73% Szánalmasak az ilyen "versenyezzünk ki szenvedett többet" emberek, mint te. Nálunk is volt a családban öngyilkosság, baleset, betegség és még sorolhatnám, mégis fájhat az embernek a barátok árulása.
Bár most rémlik te mintha már ugyanebben a stílusban belekötöttél volna egy önvagdosós kérdésnél is az földön fekvő kérdezőbe vagy válaszolóba.
Tudod ezzel az erővel akkor ne egyél semmit, mert Afrikában éheznek lol. Remélem felfogod és nem szó szerint veszed a dolgot...
A kérdező is csak egy bizonyos esetről ír, lehetséges, hogy neki is történtek tragédiák az életében, de most épp emiatt szomorú.
Na mindegy úgyis majd idehánysz valami szmájlis "érvet" és a saját szenvedésed emlegetését véres kardként körbehordozva.
Leírtam valahol is a sanyarú a sorsom? Taglaltam? Nem, csak leírtam hogy ennél már csak rosszabb történhet a kérdezővel, és végig arról beszéltem hogy álljon talpra.
Nem, semmilyen önvagdosós kérdésre nem válaszoltam, de akkor úgy látszik mások is vannak rajtam kívül akik inkább erősítenék, nem pedig a vállukon siratnák az illetőt. Ez egyéni nézőpont kérdése. Azért mert te kedveskedéssel felelsz a problémájára, nem pedig felrázással, még nem lesz a mi álláspontunk sz*rabb, mint a tiéd. Ez nem álom világ, ébredj fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!