Tudnátok nekem elborzasztó, különleges, ijesztő akár borzalmasan szomorú, megható idézetet írni ami nem hosszú vagy ha hosszú akkor ki lehet belőle emelni egy rövidebb részt?

-Néha el kell engednünk a boldogságot,ahozz hogy Boldogak legyünk.-Ismeretlen

-Az irigység a szeretet egy része.-Devacs Sándor

-A mama mindig azt mondta , az élet olyan mint egy doboz bonbon , nem tudhatod mit veszel ki belőle.-Film(Forrest Gump)

-Szidhatnád, átkozhatnád a sorsot de amikor ott vagy a legvégén, csak aludni vágysz.Film (Benjamin Button)

-Amig élsz ismeretlen vagy, ha meghalsz nem lesz más. -Ismeretlen

-Miért élünk ha meghalunk? Ha meghalunk miért élünk? Van élet a halál után? Vagy volt élet a halál elött?-Ismeretlen

-Véres kardal jobb ölni.(ezt csak hallotam én sem tudom)

-Akkor vagy bátor ha több ember vére is megfordult a kezeden.-Film(Bátrak Ligája)

Ennyit tudtam lehet nem ilyeneket kerestél , de jól esett le irni.

"A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok."

"Az árnyékok kinyúlanak,

a csillagok kigyúlanak,

föllobognak a lángok

s megbonthatatlan rend szerint,

mint űrben égitest, kering

a lelkemben hiányod."

"I’d passed my life in a certain way, and I might have passed it in a different

way, if I’d felt like it. I’d acted thus, and I hadn’t acted otherwise; I hadn’t done x, whereas I had done y or z. And what did that mean? That, all the time, I’d been

waiting for this present moment, for that dawn, tomorrow’s or another day’s, which

was to justify me. Nothing, nothing had the least importance and I knew quite well

why. He, too, knew why. From the dark horizon of my future a sort of slow,

persistent breeze had been blowing toward me, all my life long, from the years that

were to come. And on its way that breeze had leveled out all the ideas that people

tried to foist on me in the equally unreal years I then was living through. What

difference could they make to me, the deaths of others, or a mother’s love, or his

God; or the way a man decides to live, the fate he thinks he chooses, since one and

the same fate was bound to “choose” not only me but thousands of millions of

privileged people who, like him, called themselves my brothers. Surely, surely he

must see that? Every man alive was privileged; there was only one class of men, the

privileged class. All alike would be condemned to die one day; his turn, too, would

come like the others’. And what difference could it make if, after being charged with

murder, he were executed because he didn’t weep at his mother’s funeral, since it all

came to the same thing in the end?"

Albert Camus - L’Étranger

"What are your laws to me now? What do I car for your customs, your morals, your life, your state, your faith! Let your judge judge me, let me be brought before your court, let me be tried by jury, and I shall say that I admit nothing. the judge will shout, "Be silent, officer." And I will shout to him, "What power have you now that I will obey? Why did blind, inert force destroy that which was dearest of all? What are your laws to me now? They are nothing to me." Oh, I don't care!"

...

"Men are alone on earth - that is what is dreadful! "Is there a living man in the country?" cried the Russian hero. I cry the same, though I am not a hero, and no one answers my cry. They say the sun gives life to the universe. The sun is rising and - look at it, is it not dead? Everything is dead and everywhere there are dead. Men are alone - around them is silence - that is the earth! "Men, love one another" - who said that? Whose commandment is that?"

Dostoyevski: A gentle creature

Hátha kedvet kapsz az olvasáshoz.

Nem rövidek, csaltam. "What are your laws to me now?" :)

"Volt, amit megtettem, volt, amit nem. Ezt és ezt sose tettem meg, viszont ezt meg ezt meg­tettem. No és aztán? Mintha mindig erre a percre vártam volna... s erre a bizonyos hajnalra, amely majd igazolni fog. Semmi, de semmi se fontos, és jól tudtam, hogy miért. Ő is tudta, hogy miért. Jövendőm mélyéből s végig az én egész, képtelen életemen, valami homályos áradat szállt felém az esztendőkön, a még el nem érkezett esztendőkön keresztül, s ez az áradat útközben kiegyenlítette mindazt, amit valóban átélt és mégsem valóságosabb esztendőim kínáltak. Mit bántam mások halálát, anyám szerelmét, az ő istenségét, a kiszemelt életeket, a kiválasztott sorsokat, hiszen engem egyetlenegy sors választott ki magának, s velem együtt sok milliárd olyan kiváltságos lényt, akik, akár csak a pap, testvéreimnek nevezik magukat. Megérti, megérti-e vajon? Mindenki kiváltságos helyzetben van. Csakis kiváltságok vannak. Egy nap majd a többit is halálra fogják ítélni. Őt is halálra ítélik. Mit számít, ha a gyilkossággal vádolt azért veszti el életét, mivel nem sírt anyja temetésén?"

Albert Camus - L’Étranger, Györgyei Albert fordításában

Szerintem így elég ergya, inkább próbálkozz az angol fordítással.

Mit számítanak nekem a ti törvényeitek most? Mit érdekelnek engem a ti szokásaitok, az erkölcseitek, az életeitek, az államaitok, a vallásotok! Bíráljon engem a bírótok, vigyenek bíróságra, ítéljen el az esküdtszék, és azt fogom mondani nem vallok be semmit. A bíró azt kiáltja majd, "Csendet, katona". És azt üvöltöm majd, "Mi hatalmad van fölöttem, aminek engedelmeskedni fogok? Miért pusztította el a számomra legkedvesebbet vak, közömbös erő? Mik nekem a ti törvényeitek? Semmik." Oh, nem érdekel!

...

Az emberek magányosak a földön - ez a borzasztó! "Van élő ember az országban?" kiáltja az orosz hős. Én is ezt kiáltom, bár nem vagyok hős, és senki sem válaszol. Azt mondják a nap életet ad a világmindenségnek. A nap felkel és - nézz rá, hát nem halott? Minden halott és mindenhol halottak. Az emberek magányosak -csend veszi körbe őket- ez a Föld! "Ember, szeresd felebarátodat" - ki mondta ezt? Kinek a parancsolata ez?

Dostoyevski - A gentle creature, Gyakorin unatkozó, másnapos hülyegyerek fordításában

Radnóti idézetek:

"Kedvesem messze van és

hogy szép maradjon, fürdetem néha

könnyeimben..."

"De hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!"

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen, -

hordozd szivedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen."

"Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság

és egy nappal az élet is."

Igazából ha rajtam múlna, Radnóti összes művét, teljes egészében leírnám itt neked, de inkább visszafogom magam. :)

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." Madách Imre

"Így táplálkozom a halállal,

És így lakik jól ő velem;

Az életem rég nem enyém már,

Vadhúsként nő a szivemen."

Pilinszky János

"Most már nem lehet visszafordulni, nem lehet többé semmit az időre vagy a véletlenre bízni, nem lehet várni, hogy majd csak lesz valami, s nem is lehet belenyugodni, hogy addig is, amíg lesz valami, én csak élek így tovább." Márai Sándor

"Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos." George Orwell

"Régen az égre néztünk és azon töprengtünk, hogy hol a helyünk a csillagok között. Most lefelé nézünk, és csak fészkelődünk a porban." Csillagok között c. film

"A madarak irtózatos, pokoli dühvel sipítanak teli torokból minden hajnalban, hogy figyelmeztessenek minket az igazságra. Ők tudják az igazat. (...) De sajnos, mi nem beszélünk madárul." Kurt Cobain

"Azt hiszem, az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetünk - mármint azután, hogy emberek vagyunk - az idővel, az idő valódi mibenlétével kapcsolatos. Itt van ez a rengeteg szerkezet, amivel felszeleteljük, mint a szalámit, az a sok óra meg naptár, és elnevezzük a szeleteket, mintha a mieink lennének, és soha nem változhatnának meg - "1918. november 11, 11:00 óra" -, pedig valójában valószínűleg darabokra fognak törni, vagy szétfolynak, mint a higanycseppek." Kurt Vonnegut

"A füst miért nem megy soha vissza a cigarettába? Vajon a molekulák miért távolodnak egymástól? Miért ömlik ki a tinta, vissza meg soha? Mivel a világegyetem a pusztulás irányába halad."

"tehetetlen két tenyeremmel

milyen szánnivalóan

gyámoltalanná maszatoltam

valamikor elszánt arcomat"

~ Kányádi Sándor: Május (részlet)