Borzalmasan szomorú vagyok, mit tegyek hogy ne fájjon ez ennyire?

Van hova haza menned?

Van mit enned?

Van szerető családod?

Nem szenvedsz hiányt semmiből?

Ha ez mind megvan akkor értékeld.

Tudod te hányan cserélnének veled?

17 éves lány vagy. Tudod te mennyi mindent tartogat a jövő?

Mindíg nézd azt, hogy másnak sokkal nagyobb a problémája.

Lehet, hogy egy kicsit durva/kemény voltam. De ez az igazság. Ezeket a barátnőidet meg sz@rd le! Találsz te náluk 100x jobb barátokat!

18/F

Jaj, édes istenkém. Szokásos 17 éves depi, élet fájdalom és a többi. "Nincsenek barátaim, mindenki csaló, tök egyedül vagyok."

Hányszor hallottuk már ezt gyakorin pont ugyanolyan emberektől mint te is.

Mit tégy? Semmit. Pontosabban viselkedj úgy, és maradj olyan, ahogy te elégedett vagy magaddal. Ha te is úgy látod változnod kellene, akkor pedig változz. Ha igazi barátod nincs is, haverjaid vannak. Azokat meg úgy is kell tartani. Ne nyafizz, nem vagy egyedül a világban, csak mert nincs egy tünci münci LB-d. A világfájdalmad a korodnak tudható be. Hidd el, hogy az évfolyamod mittudomén 120 emberéből nem mindet a pia meg a buli és a pasizás érdekli. Ne általánosíts. Tessék szépen felnőni és tenni valamit, nem nyögdösni hogy "fáj...fáj".

6os a hozzád hasonlatoa csillagparasztokat legszívesebben szájba vágnám, pedig roppant békés ember vagyok :)

Tudom tudom, a kérdező még fiatal, ha leszakad a feje újra kinő. Utálom ezt a mentalitást. Attól, hogy fiatal nem lehetnek gondjai, érzései, problémái? Nem szomorkodhat, nem adhatja ki magából, mi nyomja a lelkét? Miért kell mindig ilyen paraszt módon viselkedni, ha egy fiatal embertársunk lelkét nyomja valami? Azt hiszed te akkora terminátor voltál ilyen idős korodban? Hát nem hiszem. Mi a baj azzal, hogy kiírta magából a gondját??? 17 évesen igen is baj és hatással van az emberre, ha nincsenek barátai! Nem mindenko van kőből mint Te meg a hozád hasonlók. Elég sok van belőletek csak úgy mondom.. és baromi unalmas hallgatni a fröcsögéseteket. Rúgjunk bele a földön fekvőbe, ettől leszel nagy ember..

Inkább segíts neki. Ja.. hogy könnyeb meglökni a másikat, mint felhúzni. Ez a gond ezzel a kibszott országgal, ha valaki a földön van, a másik még jól bele is rúg, vergődjön csak a köcsögje, ugye? Ha normálisan nem tudsz válaszolni, akkor inkább maradj csendben. Semmi értelme, hogy még te is rátegyél egy lapáttal.. feljön szegény és mit kap? Hogy kussoljon és ne rinyáljon.. neked ebben mi a jó? Több lettél ettől? Pénzt kaptál érte? Barmiben is fejlődtél ezáltal? Hmmm? Komolyan érdekel. Mire jó belerúgni a másikba? Jobban tennéd ha inkább csendbe maradnál és elgondolkoznál azon, hogy miért is vagy ekkora gyökér.

További szép estét.

24F

Az egyedüllét és a magány érzése engem is végigkísért egész középiskolában. Én is abban reménykedtem, hogy egyetemen ez már majd másképp lesz, majd sokkal jobb lesz, végre lesz esélyem találni barátokat. De nem így lett. Mondjuk én már ezidő alatt hozzászoktam ehhez a helyzethez, tehát tök normális számomra ha például hétvégenként itthon vagyok. Meg azóta fel is nőttem, tudom, hogy nem kell mindenkivel jóban lenni, meg barátokat szerezni csak azért, mert "kell". Itt egyetemen meg már sokkal jellemzőbb, hogy mindenki a maga dolgával törődik. Ráadásul úgyis sokat kell tanulnom, én is a tanulmányaimra koncentrálok, a legtöbbet szeretném kihozni magamból. És ebben sokszor a barátok is tudnak hátráltatni.

A fájdalmadra nem tudok sokat mondani, átérzem, de tudd, hogy ez a felnövés része. Sok minden lesz még nehéz és fájdalmas a későbbiekben, nem szabad ennyire másoktól függeni. Érzelmileg sem.

És ezt mind a legjobb szándékommal mondom.

Ha esetleg szeretnél beszélgetni, akármiről, írhatsz nyugodtan.