Ő a fejébe vette, nem veszi lapot, én meg kifogytam az ötletekből? L

Távolodnék és barátkoznék/beszélgetnék mással, ha tudnék. Elülni nem tudok, pont annyi pad van, illetve van talán kettő üres hely, mindkét esetben nem járnék jobban. Az egyik ember a volt padtársa, akivel nem vagyok rosszban, de inkább nem kérek belőle, amilyen tud lenni a viselkedése a kiszámíthatatlansága miatt (nem közveszélyes, de neki tényleg elég hülye szokott lenni a gondolkodása és szeret csapkodni...), a másik hely pedig azok között van akik végig pofázzák az órát. Így is alig lehet valamit hallani, hát ha még odaülök, szájról olvasni kéne tudnom ahhoz, hogy értsek valamit. xd

Egyébként kicsi a létszámunk. Tizenöten vagyunk összesen... azt hiszem. Még mindig nem jegyeztem meg az ez évi létszámot. ^^' Előző évben 25-en voltunk, de a fele csapat kiesett, illetve két embert kicsaptak. Nem mindenki barát mindenkivel, viszont nincs az ami legtöbb osztályban, mert nálunk tényleg van azért összetartás és hangulat. Na meg, amit nagyon szeretek, hogy nincsen cikizés, max együtt nevetés és segítés a másiknak. Persze az, hogy leginkább ki kivel van, itt is megvan, de akkor sincs az, hogy hárman itt, öten ott, aztán a többiek le vannak tojva.

Ez viszont azt is tartalmazza, hogy erőltetetten nincs semmi.

Bár mindenkivel megvagyok, jól elvagyunk már, senki nincsen aki, akik mellé oda tudnék, tudnánk csapódni állandó jelleggel. Alkalom adja, mikor mi van, de én nagy hülyeségeknek nem vagyok pártija, így azokból ki szoktam maradni, mint pl. órán a zajongás, a padtársam pedig simán beszáll a beszédbe, ami mivel mind hangosak, túl "kell" kiabálni rajtuk, hogy meghallják, közben pedig azt mondja, vagyis mondta előző évben legalábbis, hogy őt is mennyire idegesíti, pedig ugyanazt csinálja.

Okosnak okos, mert jó tanuló, van esze, nem fogyatékkal élő, mint valamennyire a volt padtársa, csak... szimplán ilyen a személyisége. Vagyis elég gyenge... tipikusan olyan akit mindenre meg lehet kérni, és bár utál valakit mert nem egyszer keresztbe tett neki, ha megkéri valamire, megcsinálni. Tapasztaltam. Előző évben nem tudom melyik lánynak aki megbukott, megkérte, segítsen neki a dolgozatban, vagy a házi írásban. Megcsinálta legtöbbször. Én állítottam le, mert már nekem volt fájdalom és idegesítő nézni, hogy így ugráltatnak valakit, és mivel nem hülyegyerek, mert ugye a tanácsaimat megfogadta, én hülye, vagy nem hülye segítettem neki... Előző évhez képest, főleg amióta megismertem, sokat változott. Kevésbé szerencsétlen és irányítható, és merem jelenteni minden nagyzolás nélkül, hogy annak köszönhető, hogy mindig őszinte, olykor kissé kegyetlennek tűnő véleményemet reálisan elmondtam neki, még azt a részt is ami nem tetszik, ha az lesz amit nem akar, de tenni nem akar ellene mert ez meg az, készüljön mi vár rá.

Anno hozzá hasonlóan, amikor általánosban gödörben voltam, én is eléggé szerencsétlen voltam, viszont ehhez társult a makacsságom, tehát bár belém rúgtak, néhol megcsináltam ezt-azt, nagynehezen de mindig volt annyi tartásom, hogy sok mindenre nemet mondjak, főleg olyannak aki esetleg piszkált. A padtársamban valamelyest magamat látom, csak még rosszabb kiadásban, ami mellesleg mára átkozottul idegesít. Szóval viszonylag gyakran idegesít a viselkedése, gondolkodása, amellett is, hogy a régen történt baromságok jutnak eszembe. Tudom milyen pocsék, ahogy az is, milyen ha otthon nem rózsás a helyzet, ezért segítettem neki amikor ő hozzám fordult, illetve amikor csicskáztatták.

Értelmesebbek pedig vannak, és nincsenek egyaránt. Van egy nagyon okos lány, de mindketten ég és föld vagyunk. Vele beszélgettem már, de összesen, mindent egybe véve kb húsz percembe telt, hogy kijelenthessem, ebből nem lesz semmi. Az már a végszó volt amikor befejezte a mondatát, elkezdtem a sajátomat mondani, erre három szó után parafenoménnak képzelte magát és már rögtön mondta a magáét, kb négyszer, utána elegem lett, hogy nem tudom végigmondani. Amúgy kedves lány, csak eléggé furcsa. Ecsetelhetném az osztályt, de senki nincs akivel napi szinten ketten-hárman lennék. Nincs gond a beszélgetéssel senkivel, de akkor sincs senki.

Amúgy már, amikor tanácsot kér tőlem, rövidre szoktam zárni. Lényegében annyi szokott lenni a válaszom, hogy rajta múlik minden, hogy megteszi vagy sem, hagyja vagy nem, stb.

Ó, egyébként több ilyen kettes vagy több számú "fő" párosok vannak, akik közé én nem tudnék, de nem is szeretnék bemenni. És nem, véletlenül sem azért mert idióták, fölöttük állok vagy ilyesmi, mindössze annyi, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, főleg, hogy átlagban egész jól elvagyunk.