Velem miért nem akartak barátkozni, miért csinálta ezt velem?

Nem tudom miért lehet ez, régen én is hasonlóan jártam mindig. :-(

Az a lány, aki szórakozott, valószínűleg megkönnyebbülés lehetett neki hogy beszélgethet veled, vagy lelki szemetesládának használt, nem tudom...

Azt se tudom megérteni, miért szórakozott veled hónapokig, egyáltalán miért fordít valaki energiát arra, hogy másvalakivel szórakozzon ennyi időn át.

A társaságból bizonyos őszinte embereket nem lehet megkérdezni, miért alakul ez így mindig?

Testvéredet esetleg aki jóban van velük nem tudod megkérdezni (bár ő talán erre nem lát rá, miért viselkedtek így).

Én anno rá is kérdeztem amikor ezt tapasztaltam magammal kapcsolatban: "ők mennek mindenhova, de nem szólnak nekem".

Válasz:

"na dehát mi se találkozunk olyan gyakran, hónapok óta semmit se tudunk egymásról, most találkoztunk mikor veled is".

15 másodperc nem telt el és már a múlt heti házibulis stb élményeiket mesélték, ahol együtt voltak. Biztosan csak "véletlenül" futottak össze mind a négyen...

Nem tudom, hogy rákérdezéskor megmondanák -e az indokot.

Ne magadat hibáztasd.

24 évesen tényleg túl idős vagy 18-21 évesekhez.

Én sokáig gondolkodtam ezen, mert én is mindig így járok. Nemrég rámírt egy barátnőm, évek óta nem találkoztunk, de most megkeresett, hogy találkozzunk. Mondom, jó, itt lakom a szomszéd városban (ami a megyeszékhely is), ha itt jársz szólj, ha meg én

nálatok járok, én is szólok. Nyavalygott, hogy ő nem jár itt, menjek el én, külön hozzájuk. Tudtam, hogy ő rendszeresen jár az én városomban, azóta is többször volt itt más barátaival, de nekem egyszer nem szólt. Hát én meg nem megyek el külön 60 km-t ezért kocsival, miközben ő itt jár és nem szól nekem.

Emberek azt hiszik, csak a másiknak kell alkalmazkodnia a barátságért, a másik tegyen bele energiát, nekik ne kelljen. Párom legjobb barátja évek óta azt várja, hogy majd a párom leutazik hozzá, összesen 120 km-t, csak hogy vele iszogasson, de ha ő felénk jár, sosem szólna, pedig őt is meghívtuk magunkhoz. Hát mi meg nem fogunk mindenki után futkozni.

Mindenhol lehet új ismerősöket, haverokat szerezni, csak nyitottnak kell lenni. Nem kell 1-1 emberhez vagy társasághoz ragaszkodni. A fent említett emberek túlértékelik saját magukat, azt hiszik, majd az ő kegyeikért mi futkozni fogunk, míg ők a kisujjukat nem mozdítanák. Tévednek, az ilyen emberekért nem kár.

A tanulsága ennek, hogy ne menj bele egyoldalú kapcsolatokba. Ha a másik nem hajlandó a barátságotokba legalább ugyanannyit beletenni, mint te, hagyd a fenébe. Ne fuss senki után, keress értékesebb embereket. Vannak ilyenek is, csak kevés. De annál még az egyedüllét is jobb, mint kihasználva, hülyének érezni magunkat. Ne érezd magad rosszul egyedül, néha egyedül is kell lenni. :)

Te milyen szerepet töltesz be a társaságukban? Vannak ötleteid, viszel valamit nekik, hangember vagy, vagy aki odaáll akár a balhékban is melléjük, vagy csak aki hátul kullog általában?

Valoszínű nem vagy érdekes.

A görcsösséggel pláne falakat is emelsz, mindenki utálja ha számonkérik. Egyszer ilyen kedve volt a lánynak hogy rádir, másszor olyan hogy nem hiányzol. Ezért nem elitélni kell a másikat. Ez a tulzott görcsösség is hogy rohansz erről a görcsedről beszélgetni pont nem egy jokedvű bulizos társaság igénye