Miért győződöm meg napról napra egyre jobban, hogy az emberekkel távolságot kell tartani?

Ez sajnos egy nagy rejtély számomra is. Úgy gondolom, hogy jelenleg az emberek ezt akarják, de lesz egy időszak, miután megutáják majd ezt, és a távolságtartás csökkenni fog.

A sok csalódás, a vélt-valós előítlétek, képzetek, illetve a valós tapasztalatok miatt ilyenek az emberek egymással. Össztársadallmi szinten jelenleg nem érdemes a változásban bízni, de kisebb csoportoknál lehet eredményt lérni, egymásra figyelni, a kapcsolatokat normális szinten tartani.

Én mindig azt hittem hogy az emberek rosszak, szörnyűek ( otthon a családi környezet miatt) amíg meg nem ismertem a barátom családját.

Ők csodálatosak,sokkal több kedvességet,szeretetet,törődést kaptam mint a saját családomtól,pedig csak néhányszor voltam ott.

Néha sírni tudtam volna annyira jólesett már csupán az ahogyan beszéltek velem.

Legszívesebben ott maradtam volna örökre.

Ugyanez van velem is. Gyerekkoromban túl sok volt a fizikai és a lelki terror. Emiatt a kötődési mintám elkerülő lett.

Mindezek ellenére állítólag nagyon kedves vagyok a többi emberrel. (Amin változtatnom kell, mert így azt hiszi mindenki, hogy jóban vagyunk és nem győzöm lerázni őket. Ez pedig kellemetlen.) Az emberek általában azt hiszik, hogy azért vagyok kedves velük, mert barátkozni szeretnék velük/barátok vagyunk, pedig csak azért vagyok kedves, mert minden emberi lénynek alanyi jogon jár a felszínes kedvesség.