Szokott fordulni a kocka, véget ér a magány?

Nekem sincsenek barátaim, bár igazán már nem is tudom biztosan, hogy hiszek-e még ebben a fogalomban. Borzasztó nehéz értékes kapcsolatot találni egy világban, ahol csak a képmutatás és korlátoltság dívik.

A szókincsed alapján értelmes ember vagy, egyszer majd csak meglátja valaki a benned rejlő értékeket. Az viszont biztosan jó pont, hogy legalább beismered magadnak, azt hogy egyedül vagy! Szerintem ez nagyon fontos dolog, mert nem szabad félni a magánytól.

Ha pesti vagy, nekem is írhatsz ám!

25f

Ha teszel érte, vagy legalábbis nyitott vagy a lehetőségekre, akkor igen, fordulni fog a kocka. Ez igazából csak rajtad áll. Amíg egyedül akarsz lenni, addig egyedül is leszel, de ha egyszer változtatni szeretnél ezen, akkor a hozzáállásodon és a kisugárzásodon is változtatnod kell.

Csak gondolj bele, mennyire szívesen ismerkednél egy olyan emberrel:

-akin látod, hogy nem érzi jól magát egyedül, magába roskad a magány miatt

-és valaki olyannal, akin látod, hogy kész kitörni ebből az állapotból (vagy hogy egyedül is jól tudja érezni magát).

Egyébként egyedül is lehet viszonylag boldog az ember, ha megtalálja azokat a dolgokat, amik őt boldoggá teszik. Például tanulás, hobbi, sport, egészségtudatosság, jótékonykodás, állatok, akármi. A pozitív kisugárzás vonzza az embereket, ezzel szerintem nem mondok újat. (Persze normális keretek között.)

De mivel az ember társas lény, nem jó neki sokáig egyedül. Most én is magányos farkasként élek, így is jól tudom magam érezni (főleg introvertáltként), de ettől még nem zárkózom el másoktól.

Nálam az egyedüllét olyan, mint egy feltöltődő időszak, amikor magammal foglalkozom, önfejlesztéssel, önismerettel.

Te is felfoghatod úgy, hogy ez az időszak most felkészít téged új barátságok, ismeretségek kialakítására.

A társas programokban néha én is benne lennék, kicsit ki kell zökkenni... a mélyebb, őszinte beszélgetések pedig aranyat érnek (ahogy a személy is, akivel ezt meg tudod tenni).

Úgyhogy fel a fejjel, semmi sem tart örökké, ha kész vagy tenni érte/ellene. :)

Előfordulhat. Az élet olyan, hogy ad, amikor amúgy is van, és elvesz, amikor anélkül is padlón vagy.

Ez persze nem valami ezoterikus maszlag hanem a viselkedésed következménye. Ha boldog párkapcsolatban élsz, nyitottabb, oldottabb vagy a hétköznapokban, és ez messziről lerí rólad.

Már én is elég régóta "remete" vagyok. 16-17 éves korom környékén is ilyen voltam, majd 18-20 évesen kimondottan élénk társasági életem volt rengeteg haverral, majd kb. 1-2 éve ismét magányos farkasként élek, mert nekem egyelőre így a legjobb. 3 havert tartottam meg, de velük is egyre ritkább a kapcsolattartás. Jó ha évente kétszer találkozunk.

Sokszor magányosnak érzem magam, de ez még mindig jobb, mint jópofizni a haveroknak.

Ha van kedved tudunk beszélgetni.

23/F

*Hova valósi vagy?

Bocsi az elírásért, kijavított a telefon, aztán szépen el is küldte...

20 éves vagyok, ha szeretnéd, beszélgethetünk.