Nem vagyok normális ember ha nincsenek barátaim? 21/F

Épp ma tűnődtem el azon, hogy nekem gyakorlatilag nincsenek barátaim.

Az utóbbi években nagyon magányos figurává váltam, és ezen nem is változtattam, igaz nem is igazán akartam. A szülővárosomban mindenkivel elhidegült a viszonyom, mára már senkivel sem tartom a kapcsolatot. Régebbi barátokkal, ismerősökkel ha találkozok megállok beszélgetni, de annyi az egész. Ne értsetek félre, senkivel sem vagyok rosszba, senki sem utál, egyszerűen nincs baráti viszonyom senkivel.

Az egyetemen is nagyon sok emberrel vagyok jóba, de ezek is csak felületes kapcsolatok. Rövidebb ideig tök jól eldumálunk, mindenkivel van közös témám, de ott sincsenek igazi barátok. Itthon én egyedül jól el vagyok a világomban, nem igénylek társaságot. Az ismerősi köröm tág, ha bármi kérésem akad akkor segít rajtam az adott illető. Tegyük fel fotóztatni akarom magam mert új képek kellenek akkor felhívom a fényképész srácot és megcsináljuk a képeket, közben elbeszélgetünk, de utána mindenki megy a dolgára.

Egyedül amiatt bánt az egész, hogy így nem tudok ismerkedni olyan könnyen, barátnőm így nem tudom, hogy lesz, amit pedig már nagyon szeretnék mert még nem igazán volt.

Viszont a társaságban már nem is érzem jól magam. A minap muszáj volt elmennem egy buliba, ahol társaságban voltam, de mégis egyedül éreztem magam, hamar haza is jöttem mert nem éreztem magam közéjük valónak, hiába ismerőseim.