Mi volt életed legmélyebb pontja? Ki segített neked ebben továbblépni?

Megszülettem.

Azt hiszem ez volt èletem legmèlyebb pontja.

Utàna jöttek sorban a csalódàsok,negatív külső ingerek,betegsègek ès így az inger ès csalódàs felvàltva jelen van màig az èletemben.

Elkísèr mint egy hűsèges tàrs csak nem egy kutyus formàjàban.

Így jellemeznèm rèszemről az èletem legmèlyebb pontjàt ami folyamatos.

Igaz, én már valamilyen szinten túl voltam egy érzelmi mélyponton (de még akkor is fájdalmas volt visszaemlékezni), de itt ismertem meg egy lányt, akivel a közös érdeklődés hozott össze, a továbbtanulás. Együtt mentünk januárban a suli nyílt napjára és ha minden jól megy, akkor ősztől egy karon tanulunk majd.

Természetesen abban a nehéz időszakban a családomra és a páromra számíthattam teljes mértékben, ez a barátság csak egy plusz lökést adott.

Több is volt, de komolytalan dolgokért. Talán a legmélyebb egy szerelmi bánat volt, pár éve, ami úgy küldött padlóra, hogy a viselkedésem is rémisztővé vált - épp elméjű ember nem cselekszik vagy gondolkodik úgy, ahogy én akkor.

Volt egy ismerősöm, aki támogatott lelkiekben, annak ellenére, hogy nagyon mélyre süllyedtem és amikor látta, úgy élvezem önmagam sanyargatását azzal, hogy nem akarok jobban lenni, akkor észhez térített. :)

Amúgy az időszak lelkiekben is pocsék volt; nem csak furán viselkedtem (óvódásmódjára), de egyszer tele voltam tervekkel, energiával, izgatott voltam, pörögtem és nem lehetett velem bírni és a következő pillanatban, minden átmenet nélkül magam alá zuhantam és nem lehetett hozzám szólni.

Nagyon boldog vagyok, hogy vége, hogy kirángatott az ismerősömabból a lelki mocsárból és, hogy most nem pocsékolom el a napjaimat és nem fáj az egész, sőt, olyan semmisnek tűnik.

Azóta úgy alakítgatom a kapcsolataimat, hogy többsz9ör ilyen ne legyen, illetve a hozzáállásomon és a felfogásomon is változtattam.

Az illetővel amúgy jóban maradtunk; nagyon jóban, de nem legjobb barátok és ez így van jól. :)

Azt hiszem talan ez a legmelyebb pontja az eletemnek, rengeteg dolgot elrontottam, nagyon rossz donteseket hoztam.

Gyerekkoromban az apam ivott, verte az anyamat, a testveremet, majd mindkdt szulom meghalt 15eves koromra.

Nagyon koran szultem, 2 fiut... az apjukkal elvaltunk mikor még kicsik voltak.

Kesobb jott valaki, messze lakott, 400 kmre. Odakoltoztunk hozza, terhes lettem (mondvan o ha fogadta a fiaimat, illo hogy legyen kozos is), veszelyeztetett terhes voltam, igy hszajottunk a szuloi hazba. Szuletett egy kislanyunk.

Idokokozben a batyam felelotlen marhasagai miatt elvesztettuk a szuloi hazat. Azota alberletrol alberletre jartunk...

A kislanyom apja nagyon rossz tarsasagba keveredett, ivott, ekszakai eletet elt, bantott olyan dolgokba kenyszeritett ami szamomra iszonyu szegyenletes es erkolcstelen stb, nagy nehezen szetmentunk, o eltunt. Okor se hallottunk felole.

Majd aztan jott valaki akirol sosem gondoltam volna olyat amiket tett es tesz a mai napig...nagyon mas volt. Szerette a gyerekeket, engem is. Nepp epp megszokott munkahelye volt, es a csaladjat megismerve sem gondoltam volna ilyennek.

2 kozos gyermekunk lett, egy kisfiu es egy kislany. Amig terhes nem lettem veluk nem voltak kulonosebb gondok, de aztan jott a fekete leves... Vegigdolgoztam a terhessegem, fizikai munka, persze feketen, o nem volt hajlando, mert o gyarba 100ezerert nem megy cimszoval... Elkezdte egyre durvabban bantani a nagyobb gyerekeket majd azt mondta valasszak vagy o vagy a gyerekek. Nem volt kerdes, a gyerekek!!!

Elkoltoztunk, 1 ev alatt 3 alberletbe, mert mindenhova utanunk jott, ejjelente jart oda reszegen. Ha nem engedtem be megfenyegetett elveszi a gyerekeket.

Akkor még nem volt merszem jelenteni sehol, feltem. Feltettem a gyerekeket. Aztan belefaradtam. Nem engedtem be tobbet. Akkor utoljara belemondta az arcomba addig megy amig tonkre nem tesz, el nem veteti mindegyik gyermekemet, nem szamit hogyan es mibe kerul neki.

Havonta egy hetre jartak hozzajuk a gyerelek, az anyjanal lakott, lakik most is.

Utolsó alkalommal elvitte es nem hozta vissza oket.

A gyamugyon es a birosagon elrendezte, en legyek rossz fenyben feltuntetve (az anyja fel tole, bevallalta a gyerekeket, biztositja a hazat, a testvere meg a költségeket-szinte mindenhol van rokonsag, ismeros, akit le tudnak fizetni)

Megkapta a gyerekeket. Nala vannak. 1 eve nem lehettek nalam. :(

Idokozben megkereste a 2 apukat.

A nagyfiukat megkapta az apjuk.

Nagyon keveset lehetunk egyutt, ritkan. Pedig ok haza akarnak jonni hozzam.

A kislanyert is jelentkezett az eltunt apuka. 6 ev utan kell neki a kislanya.

Birosagon van az ugy.

Nekem se olyan hazam amivel nyerhetnek se sok pénzem.

Az idegeim lassan felmondjak a szolgalatot. Ugy erzem nem birom tovabb.

A kisgyerekek apja elismerte hogy az o műve az egesz es segit nekik hogy megkapjak a gyerekeket, de nem tudom bebizonyitani. Tehetetlenul allok es varom mi lesz. Nincs penzem ugyvedre, se hazat venni. A bankok elkuldenek mit akarok egy fizetessel, raadasnak a gytartas amit fizetek letiltaskent szerepel a munkaltatoimon, sehonnan nem kapok semmit.

A haz amiben lakunk, viz, villany van, de egy pusztan van es a furdot is at kellene epiteni mert nem jo.

Ugy erzem semmi eselyem hpgy ujra a gyermekeimmel lehessek es még a lanyomat ia elveszithetem.

Segítségem nincs, egy arva lelek se.

Emelle a szomszedom napi szinten zaklat, alkoholista es agressziv ember. A rendorseg nem tesz semmit mert meg nem folyt ver... Most epp miatta nem johettek a gyerekeim hozzam. Mert legutóbb mikor itthon voltak nem kis jelenetet rendezett.

Költözni nincs penzem de ez igy sem jo.

Nem tudom mit tegyek, nincs senkim...

Lehet ez még ennel is rosszabb???? :'(