Mi volt életedben a legmélyebb pont? (kort/nemet is írjatok)

Amikor 19 evesen otthagytam az egyetemet, mert ugy ereztem, nem birom. Pedig mindig jo tanulo voltam, 4-5-os, de a joggal meggyult a bajom, holott nagyon erdekelt.

Szoval munkat kerestem, es levelezore valamint masik szakra valtottam. Nehez honapok voltak, mire elfogadtam a kudarcot, mert egyertelmuen annak ereztem, higy gyenge vagyok. De a munkahelyemen helytalltam, olyannyira, hogy vezeto beosztast kaptam (multinal dolgoztam), es mellette a levelezon (allamigazgatas, hasonlitott a joghoz, ezert tetszett :)) 5-os lett az allamvizsgam.

Ezen a munkahelyen negyszer us engem kuldtek kulfoldi kikuldetesre (ebbol ketszer New York), innen mentem szulni 5 evvel kesobb.

Szulesi szabadsagrol masik multihoz mentem dolgozni, 2 ev utan ott is vezeto lettem es ugy alakult, hogy ott is mehettem kikuldetesbe, szinten Amerika, csak ezuttal masik allam. Persze itt csak egyszer, de tobb idore nem is akartam volna a fiamat itthon hagyni. Emellett a munka mellett szereztem egy szamviteli vegzettseget is, s most a masodik gyerkocot varjuk :)

Szoval 19 eves kori dontesem szuperul vegzodott, erre sodort az elet. Nem tudom mi lenne, ha vegigvittem volna a jogot, talan meg mindig egy irodaban fenymasolnek joggyakornokkent, vagy tanonckent 120 nettoert..

egy hülye tini szerelem miatti csalódás, rá jött még jó pár családi probléma, olyan szinten egyedül maradtam, hogy rabnak éreztem magam otthon...

maga a magány fájt nagyon, súlyos depresszió az elején és a vége fele, hiperaktívság ide vagy oda 18-20 órákat is aludtam és utána is fáradtnak éreztem magam, lelkileg baromira meg voltam zuhanva...

3 szakmát lerakta, munkát találtam, rengeteg embert ismertem meg...

és ez mind semmit nem jelentett, nem tudtam megbecsülni semmit...

tudtam mi az ok és mi a megoldás is! itt kaptam a legtöbb segítséget és szerencsére 7 év után kijutottam belőle...

azóta mindennek tudok örülni, sokkal pozitívabb lettem :)

24F

A tizennyolcadik születésnapom körül minden összejött nekem. Meggátolták az öngyilkosságomat többek közt, amiért évekig haragudtam a megmentőre, néha még ma is.

Szakemberekhez jártam, egy kicsit összekaptam magam, jelenleg elvagyok.

Kezdek tisztában lenni önmagammal, ez sokat segített.

Több mélypont is volt. Az első 18 évesen, az egyetemen amikor rá kellett ébrednem, hogy ki fogok bukni mert túl erős szakot, egyetemet választottam. Full depibe estem, 15 kilót felhíztam, 3 hónapig ki sem szálltam az ágyból. Aztán összeszedtem magam, minden értelemben és átjelentkeztem egy nekem való egyetemre.

A következő 21 éves koromban volt, amikor otthagyott az első szerelmem. Több mint fél évig a világomat nem tudtam, rémálmaim voltak, álom és valóság között léteztem. Aztán nekiálltam ész nélkül bulizni, inni. Kb egy év volt mire összeszedtem magam, az akkori barátaimnak sokat köszönhetek.

A harmadik pedig egy éve volt. Lett egy középsúlyos betegségem, de fél évig nem jöttek rá, hogy mi az. Borzalmasan szarul voltam, de mellette dolgoznom kellett, élnem az életem. Gyakorlatilag a páromon kívül senkire se számíthattam, elvesztettem a barátaimat is, mert nem értettek meg.

Most már túl vagyok rajta nagyjából, és pont jókor jött. Megszűrte rendesen az embereket az életemben, kivel érdemes és kivel nem érdemes foglalkoznom. Minden egyes mélypont hozzáadott valamit az életemhez, szóval nem bánom, hogy megtörténtek.

Egy pár még biztos lesz, ilyen az élet.

26/N

A legmélyebb pont ez életemben 15 évesen ért. A családomban évek óta csak nőtt a feszültség, apám vert, öcsém késsel fenyegetett, anyám nem foglalkozott velem. Az interneten ismerkedtem előtte, de nagyon durván át lettem verve, ami miatt teljesen összetörtem, és h addig nem voltam depressziós, akkor biztosan az lettem. Ez nem tetszett az akkori egyetlen barátnőmnek, és elpártolt mellőlem 8 év barátság után, majd a fél osztályt ellenem fordította, zaklattak. Ezek hatására rendesen összeroppantam, napi szintem bántalmaztam magam (vagdostam magam, a falba vertem a fejem, véresre rágtam az ujjaimat, számat kívül, belül). Miután úgy éreztem, ezt nem bírom tovább, ki akartam ugrani egy kamion elé, de végül megijedtem, megálltam az út szélén.

Pár nap múlva újra meg akartam próbálni, de rám írt egy srác, egymásba szerettünk, 2 év alatt nagyjából kihúzott a depresszióból, azóta is együtt vagyunk, én drasztikus személyiségváltozáson mentem keresztül és a jövőt tervezgetjük! :)

18/L