Van itt olyan, akinek a felnőtté válással leépültek a baráti kapcsolatai?

Én pont veled egy idős vagyok, feleséggel, gyerekkel. Nekem például igényem lenne, de jellemzően a következő problémákba futok:

-Család meg munka mellett korlátolt az időm, amit ilyen jellegű szocializálódásra tudok fordítani

-Akikkel találkozok, azok teljesen más életet élnek és egyszerűen emiatt nem találjuk a közös hangot: pl.: múltkor találkoztam régi ismerőseimmel, akikkel már amúgy nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Az volt a téma, hogy melyik hétvégén hogy rúgtak be és melyik nőt hogy fektették meg. Igazán nem tudtam mit kezdeni velük.

-Régen (gimis, egyetemista koromban) pl sok lány barátom volt, akikkel néha összefutottunk dumálni. Na most ezt házasként családapaként úgy érzem, hogy nem engedhetem meg

Nekem sincsenek barátaim, jó, egy barátnőm aztán ennyi.

Nem hiányoznak a tök felesleges kávézgatások, meg a "kibeszélések" - mert nálunk a baráti kör sajnos olyan volt.

5-ünkből 3-nak az volt a lételeme, hogy állandóan másokat szólt meg, bántott, nevetett a háta mögött.

A barátnőmmel jó néha ide-oda beülni, de ennyi, egyébként is szívesebben vagyok otthon és csinálok értelmes dolgot pl. sütés.

Sajnos én is így jártam, plusz nehezítő körülmény hogy a munkám sem olyan, ahol lehetne ismerkedni.

Szívás.