Jó barátságnak vége?

Van egy ezer éves barátom, amolyan helyzet hozta ismeretség, majd elkezdtünk lógni elég sokat. Nem voltak közeli barátaim soha, csak 1-1 csoport ahová el-el jártam. Jó volt, Viszont az első öt év legjobb emlékei kb az, hogy ő nyávog egy olyan dolog miatt, ami miatt nem kellett volna. Ezen a dolgon manapság is szokott néha.

Elég panaszkodós típus, manapság minden hülyeségért szokott. Fáj a háta, mert ülnie kell egy székben, mások előtt kell beszélnie ezért izgul stb. Jó barát vagyok, Volt, hogy a picsogásra egyből ugrottam és hallgattam és hallgattam évekig. Olyan évente egyszer nekem is szükségem lenne az érzelmi simire, hiába vagyunk pasik, nekem is lehet szükségem rá. Általában a problémáimra vagy terel, vagy annyit ír "aha aha". Viszont nemrég volt nálam ez az éves buksisimire való hajlam és mit csinál? nem ezt írta, de kb"igen nem vagy a legjobb, nem vagy főnyeremény, sajnálom". Azzal mentegetőzött, hogy nem akar megvigasztalni mert akkor nem lenne barát. wtf? Persze én vigasztaltam meg hallgattam akár élőben a nyávogást, és amikor nekem kellene...semmi...

Ahogy öregszem, egyre jobban jövök rá, hogy ez az ember toxikus. Amióta lettek barátai, jó állása, azóta ilyen. Pár éve még nem néztem volna ki belőle ekkora egoizmust, de manapság... meg ezer év után semmit nem tud rólam, hiába mondtam többször is dolgokat, én meg azért róla igen.

Vagy ő, vagy otthon ülök állandóan, nem tudom mit tegyek.