Csak barát, de esélyes, hogy mégis többet érez?

Általános iskolában kb. 3. osztályos koromtól 8. osztályos koromig nagyon jóban voltunk egy sráccal. Valójában a közös sulis rendezvények hoztak össze minket+ osztálytársak voltunk. Mindig mellém ült, minden szünetben beszélgettünk, rengeteget nevettünk. Egyik télen mikuláskor ő húzott engem és verset írt nekem, amiben az volt, hogy szép és kedves vagyok. Sokan szóba hoztak minket, a tanár is mondta, h köztünk igazi fiú-lány barátság van. Mikor egyszer összevesztünk, akkor kérdezte, hogy nincs-e kedvem valahova elmenni vele stb. Többször kereste a társaságom. Nemrég nagyon csúnyán összevesztünk, és akkor tiszta könny volt a szeme, üzent egyik barátnőmmel, hogy nem javulhatna-e a kapcsolat. Mikor a közelemben volt mindig olysn ideges meg szomorú lett, viszont olyan is volt, hogy sétáltam vele szemben, és gúnyosan mosolygott maga elé. Sajnos nem beszélünk, nem köszönünk.