Ti örülnétek egy ilyen hirtelen őszinteségnek?

18 éves vagyok.

Lényegében egyetlen barátom van, akivel nem csak a suliban, unalmasabb perceimben lógtam, hanem iskolán kívül is tartjuk a kapcsolatot. Vagyis próbáltuk tartani... Sajnos az elmúlt években egyre jobban eluralkodott rajtam a hangulatingadozás, depresszív hangulat, öngyűlölet, szeszélyesség, túlérzékenység, izoláció, szorongás, stb. Már járok ezekkel pszichológushoz és hétfőn pszichiáterhez is megyek, tehát mondhatni mostmár megpróbálom a kezembe venni az irányítást.

Gondolkodom, hogy elmondjam-e a barátomnak a helyzetet, vagy titkoljam el ezt az egészet? Lényegében nagyon erős érv, hogy már kezd besokallni tőlem. Rengetegszer, mivel hazudni nem szeretek/tudok, szinte ok nélkül mondtam vissza az utolsó percben a közös programokat, sok témát kerültem, és hát lényegében elég sokszor bunkó voltam, pedig nem az volt célom, csak szimplán nem tudtam másképpen viselkedni. A legutóbbi lerázás óta nagyon hideg lett velem és félek, hogy elveszítem őt, mielőtt a "gyógyulás" végére érnék.

De ugyanakkor félek attól, hogy esetleg a kitárulkozás után megijedne tőlem, és még távolságtartóbb lenne, bár nem ilyennek ismertem meg, de ez is megtörténhet.