Miért nincsenek valódi baráti kapcsolataim?

Ami nálam nagy felismerés volt, az a túlzott egocentrikusság hátráltató hatása volt. Sokáig hasonló cipőben jártam, mint te; "mi a baj velem", "hol rontom el", "miért nem vagyok jó"; aztán ha közel kerültem valakihez, akkor is elkezdtem stresszelni; "jaj mit mondjak, hogy ne legyek lúzer", "jaj biztos túl unalmasnak ítél engem", "jaj nem vagyok olyan okos mint ő", meg ilyenek.

Aztán rájöttem, hogy az összes ilyen gondolatom saját magamról szól, így akaratlanul is a másik embert tulajdonképpen ignorálom ezzel. Így még jó, hogy nem érdekeltem senkit.

A megoldás tehát a másikra figyelni. Megjegyezni mit mond, következtetni a tetteiből, igyekezni minél részletesebb képet alkotni róla, és ehhez kérdezni, érdeklődni róla. Ha valaki azt látja rajtad, hogy érdekel, hogy ki ő, akkor szívesen fog veled időt tölteni. Mindannyian arra vágyunk, hogy kinyilatkoztassuk az értékrendünket, preferenciáinkat, képességeinket, gondolatainkat. Egy jó barát attól jó barát, hogy ezt érdeklődve fogadja be. Ezen kívül segítőkésznek, előzékenynek kell lenni, szívességeket kell tenni. Ha a barátság értékes, akkor ezek úgyis meg fognak térülni.

Ez jó kérdés

Valószínüleg többet kellene együtt szórakozni bandázgatni.

Akik meg olyan ok akik csak akkor irnak mikor te ráirsz akkor azok nem is barátok.

Én is hasónló cipőben járok sajna lenne kedved barátkozni?