Létezhet, hogy még egyetemen is a gimis kapcsolataim ennyire fontosak?

Sziasztok!

21 éves egyetemista fiú vagyok. Születésemtől kezdve ugyanabban a megyeszékhelyen éltem, egészen amíg 2 éve nem kezdtem el az egyetemet a fővárosban.

Már általános iskolában is nehezen barátkoztam, 1 (legjobb) barátomon kívül leginkább 3 lány társaságában voltam. Csendes, visszahúzódó, magának való srác voltam. A közösségért való törekvés mindig megvolt bennem, de ezt nem igazán bontakoztattam ki, mert nem igazán éreztem jól magam az osztályom. Gátlásos voltam és nagyon zavart, hogy a hangosabb osztálytársaim több figyelmet kaptak. 2 lány kivételével teljesen megszakadtak az általános iskolás szálaim.

Mikor felvettek egy jó nevű gimnáziumba, több emberrel kerültem kapcsolatba, sok kocsmázásban/buliban/házibuliban benne voltam. Suliban is viszonylag elismertek a társaim, de soha nem éreztem volna, hogy bármelyik baráti társaság úgy igazán, teljes körűen befogadott volna. Persze még most is találkozok volt osztálytársaimmal, de érzem, hogy nem úgy viszonyulnak felém, mint egymáshoz (a szűken értelmezett baráti társaság). Pedig nem csak én kezdeményezek.

Most itt vagyok egyetemen, és közel 1 évig nem is találkoztam azokkal az emberekkel, akikkel együtt voltam végig gimiben, pedig akkor gyakrabban találkoztunk. Az utóbbi pár hónapban viszont mintha gyakrabban igényelnénk egymás társaságát, de valahogy hasonlóan gimiben, ők többet találkoznak, velem pedig kevesebbet.

Voltatok már hasonló helyzetben? Ti hogy éltek át egy ilyet? Jobban esne, ha gyakrabban keresnének ezek az emberek, de ugyanakkor tudom, hogy viszonylag „nehéz velem”. Többször kellett pszichológushoz fordulnom, mert szociális zavaraim voltak, szorongások és pánikrohamok, kisebb koromban pedig még antidepresszánst is szedtem egy darabig. Egyszerűen viszont úgy érzem, hogy igényelném a társasági életet, de ha sok emberrel vagyok együtt rám jön a félsz, „vajon mit gondolnak rólam”, keresem a kibúvókat, mert tényleg félek attól, hogy esetleg nem foglalkoznak velem annyit. Pedig többször kaptam azt a visszajelzést, hogy egyenrangú vagyok, valamint beszéltem is 1-2 ismerősömnek, hogy nekem voltak ilyen problémáim.

Ismertek hasonló problémával küzdőt? Milyen tanácsot adnátok?

Köszönöm szépen, hogy végig olvastátok.