Miért lenne baj, ha nincsenek az embernek barátai?

Az hogy vannak barátaid, alapvető pszichológiai szükséglet az embereknél. Szükséged van arra hogy ne csak a saját gondolataiddal legyél, hanem mások hatással legyenek rád, formálják a személyiséged, stb.

Viszont egyáltalán nem baj, ha nincs barátod, ha így érzed jól magad... De.

Az átlagemberek barátok nélkül megőrülnek. Ezért ha azt látják, valakinek nincs barátja, azonnal azt hiszik ő is úgy érzi magát, mintha ahogy ők éreznék. Szóval a saját dolgaikat kivetítik rá, és rámondják hogy milyen szar lehet neki, biztos Ő is megőrül hogy nincs barátja.

Ezt képzeld el úgy, hogy ha nincs barátod, azt úgy látják az emberek mintha tüskék lennének beléd állítva. Ezért ha meglátják benned a tüskéket azonnal néznek mennyire szörnyű lehet, holott azok csak az Ő szemükben tüskék.

"Vagy felnőttként, miért ne ülhetnék be egyedül egy kávézóba, egy filmre, bármi? "

Ez a sok átlagember fogyatékossága. Nekik ciki ilyen dolgokat csinálni, mert állandóan azon kattognak mások mit gondolnak róluk.

" Szóval, mi is jó ezekben a "kapcsolatokban"? "

Ezekben NEKIK az a jó, hogy valakiktől kapnak visszajelzéseket, figyelmet, valakiknek kifejezhetik magukat és úgy érzik van valakijük.

De ilyenkor ha x illetőnek valami komoly baja van és segítségre van szüksége, kiderül hogy nem is voltak barátai.

" Nekem úgy tűnik, egyedül nem is rossz. "

Nem rossz. Főleg nem ilyen sok fogyatékos között.

Viszont olyannal lenni aki megért, és szeret, az rohadt jó. Próbáld ki azt is.

Én is nagyon sokat vagyok egyedül, és szeretek is egyedül lenni. Csak azt tartom barátomnak, aki normális, így van 6-7 barátom akik közeliek, és igaziak. A többiekkel nem szoktam kezdeményezni beszélgetést sem, csak reagálok.

De amikor először találkoztam azzal aki teljesen megértett engem, olyan volt mint én, akkor kevésbé akartam egyedül lenni, sokszor inkább vele voltam.

Osztályomban vannak lányok, akik mikor találkoznak reggelente mindig megölelik egymást, és előadják mennyire jó barátok, ugrálnak, mosolyognak együtt.

Utána egyik nap az egyik lány észrevette hogy a másik lány csak magáról beszél és amúgy őt leszarja. Azóta nem legjobb barátok.

Szóval csak így egyik másodpercről a másikra véget ért minden. Az én barátságom szerencsére életem végéig is kifog tartani.

Én is legtöbbször egyedül vagyok, rendes barátaim nincsenek, az évfolyamról pár ember van, akikkel csak elvagyok, semmi komoly. Szerintem ezzel nincs semmi gond, és én is a nagy magányomba más embereket szoktam figyelni, hogy mekkora hülyék meg köcsögök tudnak lenni.

Nekem egyszer egyik ismerősöm mondta hogy egyedül nem jó moziba menni és "ciki". Még sose próbáltam ki, de kicsit rossz lenne hogy mindenki ott párban vagy csapatokban vannak. Ilyenkor érdemes valakit találni legalább arra az egy alkalomra. Kávézás (meg étkezés) már más egy kissé. Ott egyedül is simán el tudsz lenni (moziba is el tudsz de azért ott valóban fura egy kicsit), ha bírod magad körül ugyanazt a látványt ami egy moziba fogadna.

A menőbbek meg igent, általában csam ezt csinálják, vagy hülyülnek...elég brutál módon...

A részeges story meg elég rusnya dolog hogy ott hagyják. Oké, hogy nehezebb vele mivel magán kívül van, de nem kell otthagyni...

#2-es vagyok

De néha én is érzem hogy jobb lenne valakinek kiönteni a lelkem vagy egyáltalán csak valahova tartozni...

Ez egy érdekes kérdés, hisz én is ezzel foglalkozom nagyon régóta.

Én azért vagyok meg egyedül, mert legalább nincs kivel veszekednem :D Felnőtt ember vagyok és nekem rettentő ciki, ha valaki ebben a korban a balhét keresi, másokon vezeti le a feszültségét. Az ilyen ne csodálkozzon, hogy miért nincsenek barátai!

Ismerek valakit, akivel jóban voltam. Terveztünk programokat, bulikra sosem jártunk, mivel utáljuk a zajt. Egyikünk se érti, mi a jó abban, ha valaki berúg és nem hasznosan tölti az idejét.

Sajnos az elmúlt fél évben problémás lett és nem szívesen töltöttem vele az idejét, de nem akartam megbántani, ezért továbbra is lógtam vele és eltűrtem a viselkedését. Sőt, próbáltam nyugtatni is, de mindig lerázott a "hagyjál már" szöveggel. Emlékszem, mesélte, hogy elvitte a régi hifijét a szervízbe. És pont akkor telefonáltak neki, amikor Margitszigeten voltunk. Ő meg problémázott velük, hogy miért pont akkor lett kész, amikor épp kirándulunk, különben innen hogy vigye haza, mert nem autóval jöttünk.

Teltek-múltak a hónapok és egyre problémásabb lett. Nem értette meg pl. miért nem tudtam elmenni vele a hétvégére, mert családlátogatásra mentem. És a többi. Majd egyik nap kijelentette, hogy vége a barátságnak. Ez meglepett engem, mert nem gondoltam volna, hogy végig ez járt a fejében. Bevallom, magamat hibáztattam, mert úgy éreztem, valamit elrontottam vagy megbántottam őt valamivel.

Rá néhány héttel később kaptam egy mailt a nővérétől, amin csodálkoztam. Kedves volt hozzám, kérdezte, mi történt köztünk, mert otthon mindenféléket mondott rólam és úgy érezte, nem az igazat mondja. El is meséltem részletesen a sztorit. A teljes igazságot! Azt is megemlítettem, hogy miket írt a Viberen, amit ő mindenáron meg akart nézni személyesen.

A találkozásunk napján el is olvasta ezeket és igen, nagyon mérges lett a húgára. Elmondta, hogy az egészről NEM én tehetek. A húga sok emberrel szakította meg a barátságot, mert nem volt képes megérteni őket és a barátság fogalmát. És még ő csodálkozik, hogy miért nincsenek barátai.

Bocsánat, hogy hosszú lett, de gondoltam, így megérted (és mások is), hogy miért érzem jól magam egyedül. Nyugi van :)