Tényleg baj, ha az embernek nincsenek barátai?
Én elég magányos farkas típus vagyok, de valahogy nem is nagyon hiányoznak a barátok, pedig családtagjaim időről-időre mondogatják, hogy ez így nem jó.
De közben meg azt látom, hogy ismerőseim között, akiknek vannak barátaik, egy idő után összevesznek, vagy másképp alakul az életük (pl. gyereke lesz egyiküknek, s máris más típusú emberek iránt érdeklődik...stb. ez csak egy példa), és eltávolodnak egymástól a barátok.
Vagy ami még rosszabb: ha ezek csak felszínes barátságok.
Szóval tényleg baj, ha nincsenek barátaim, ettől valami alien lennék?
válasza:Ez egy személyiségzavar.
Ettől még lehetsz jó ember, csak nehezebben.
Meg az életben is nehezebben fogsz boldogulni.
A barátság (sajnos) nem feltétlenül egy életre szól.
válasza:Amúgy társaságban nagyon fel tudok oldódni, nem vagyok egy sarokban ücsörgő típus, hangulatgyilkos.
Csak úgy általánosságban nem vagyok túlságosan társasági ember, nekem szükségem van magányra, hogy egyedül elszöszmötöljek. Órákra képes vagyok lekötni magam úgy, hogy senkivel sem találkozom.
"Aztán lehet a sok felszínes barátja közül egy sem az igazi, vagyis valójában neki sincs barátja, csak úgy tesz..."
Ezen mindig elképedek, hogy ez mire jó? :( Hiszen az ilyen ember önmagának is hazudik.
válasza:A barátság fontos dolog azéletben, azért, mert önkéntes, kölcsönös és nem feltétlenül kizárólagos. Lehet több barátod is, az élet során változhatnak, és akkor mi van? Ez indok arra, hogy egy se legyen?
Ha kórházba kerülsz, ki látogat meg? Ha bármiben segítség kell, ki segít?
Nem jó a magány, még kirándulni se jó egyedül. Persze ha számítógépfüggő vagy, az más, az függőség.
válasza:Hát kiskoromba nekem se voltak barátaim. 13 évesen súlyos koponyaműtéttel kerültem kórházba és senki nem jött el hozzám :(
Az nagyon fájt. Aztán elkezdtem változni. Sokat. nagyon sokat. Vannak barátaim mostmár. De igazán csak egy van. De az olyan, hogy megígértük egymásnak, hogy 60 évesen egyszer elmegyünk hajókázni, és 110 százalékig biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz. Az összes többi felszín-barátság (egykét kivétellel) akikkel elütöm az időt, megvitatok velük dolgokat, és igazából hiányoznának ha nem lennének, de találnék újakat. Valóban a legtöbb nem egy életre szól. Csak egy időszakra. De utána jönnek mások. És megint és megint. Amúgy én is órákig elvagyok anélkül, hogy bárkihez egy szót szólnék, de úgy is elvagyok, hogy napokig nincs egy percem amikor egyedül lennék kb, szóval eléggé társasági lény lettem azóta. Nem feltétlenül rossz, és nem feltétlenül hazugság. Én szinteket különböztetek meg barátságban. Az igaz barátság fájna ha vége lenne. A többi annyira talán nem, de pofán csapna egyszer az biztos.
Nem vagy alien :D Ettől függetlenül tök normális ember lehetsz, de nagyon vigyázz, mert rengeteg ember a magányban bekattan. Te ne járj így:)
"Ha kórházba kerülsz, ki látogat meg? Ha bármiben segítség kell, ki segít? "
A családom? A párom? Szerintem mindenkinek elsősorban ők jutnak először eszébe, nem?
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!