Nektek voltak olyan "barátaitok" akikről kiderült, hogy valójában nem tartanak benneteket semmire?

Igen. Abban, hogy dobott egy pasi miatt.

előadta a csaj hogy akar engem, kellek neki csak én, miközben több vasat tartott a tűzben a rib*** :/

kimaradt hogy baráti státuszban voltunk és akkor jött h érez irántam

igen, volt. Mindenfélét kitalált rólam, és terjesztette az osztályban a hátam mögött xD Meg rástartolt arra a srácra, aki anno nekem tetszett

Látszatra elfogadta azt, ami mondok, gondolok, szeretnék, azaz rám hagyott mindent. Egy látszatvilágot tartott fent.

Nem mondanám azt, hogy semmire, de kevésre. Amikor lett egy menőbb barátja, észrevettem, hogy amit én felvetettem ötletként 1 hete, azon fintorgott meg húzta a száját, amikot meg a menő csaj dobta be ugyanazt az ötletet, akkor "hű, de okos vagy, iggen, ez nekem is nagyon tetszik". Szóval hogy nem az számít neki, hogy mit mond vki, hanem az, hogy aki mondja, az mennyire menő, népszerű vagy "érdekes". Mivel a leányzó musicalsuliba járt és tanította pár ismertebb zenész és színész, máris érdekesebb lett. Pedig nem voltam hülyébb nála.

Két ilyen eset is volt már velem. Az egyik nagyon friss, éppen most történik. A másik egy éve történt. Kezdetnek, rólam tudni kell, hogy sajnos vannak mentális problémáim, a méhben elkezdtem visszafelé fejlődni és sürgős műtéttel születtem. Ezt természetesen tavaly merték csak elmondani nekem a szüleim, mivel már annyira alacsony lett az önbecsülésem, hogy kórházban kötöttem ki, úgymond "nem bírtam el magammal". Túlérzékeny vagyok, indulatos és hangulatingadozásaim vannak, szorongok. Ez már most elviselhetetlenül hangzik, tudom sajnos :( Sajnos ez nagyban befolyásolta az eddigi életem de a legjobb barátnőm, úgy éreztem mindenben mellettem állt. Aztán lett egy párja, aki minden erejével le akarta beszélni a barátságunkról, sikerült is. Bármi rossz történt, például füvezett és a barátja tudtára jutott, én kaptam az ívet, ezt tuti én okoztam, hiszen a srác ezt mondta neki. Én nem füvezek és többször is utalást tettem rá, hogy neki sem kellene, de nem szólok bele az életébe. Az említett barátnő egyszer felkeresett, hogy hiányzom és bocsánat az elhanyagolásért, menjünk el valahová. Remekül éreztük magunkat, aztán egyszer elkattant valami. Nagyon berúgott és amikor elindultam haza egy barátunkkal kibukott belőle az igazság. Hogy én nagyon szánalmas vagyok, hogy én nem is vagyok beteg csak kitalálom, hogy nézzek magamra, egy rakás szerencsétlenség vagyok, soha semmire nem fogom vinni az életben, mindentől félek, csak egy szerencsétlen kis rbnc vagyok, egy utolsó senkiházi szánalmas ember. Na igen. Vesztünk már össze többször, én nagyon sokszor elvállaltam a nyakába ömlő szart helyette, rendeztem a kapcsolatait mert nem tudta mit tegyen, úgy éreztem ennyivel tartozom, ha már önmagam lehetek és ő nem egy őrültként tekint rám. Hát nem tartoztam, mert amikor nálam ütött be a baj, mindig én voltam a szánalmas semmirekellő, aki nem képes megoldani semmit. Az eset után fél évig nem beszéltünk, mostanság keresett meg ismét, mintha mi sem történt volna. Én meg úgy vagyok vele, ezt mégegyszer nem csinálom végig. A másikról még nem tudok nyilatkozni, de hasonló szitu, a szorongásom meg nem értéséből fakad.

Nyomta a legjobb barátnős dolgot (most végeztünk nem rég kozepsulival) 9.ben barátkoztunk össze és most 12.ben egy hónapja derült ki hogy többször is lefeküdt a barátommal akivel másfél éve együtt voltunk😄