Nektek vannak barataitok?

Ha tényleg barátok vagytok, akkor próbáld meg megbeszélni velük. Ahogy ide leírtad, úgy neki/nekik is írd le, hogy mi zavar/bánt.

Ha erre nem vevő, ha összevesznek veled emiatt, akkor pedig kiderül, hogy nem igazi barátok.

Mondd el nekik, hogy te szívesen találkoznál velük sűrűbben.

Hidd el, én is megjártam ezt. Ha szerelmes az ember, akkor könnyen beleesik abba a hibába, hogy elhanyagol másokat. Engem is hanyagoltak már el így. Próbáld megoldani. Jobb nem jut eszembe. Vagy javul a helyzet vagy nem barátok. Vagy később saját hibájukból jönnek rá, hogy elhanyagoltak.

Vannak barátaim. Talán négy. Egyikkel 3 hetente találkozunk. Gyalog egy óra, bringával 20 perc, tömegközivel 40 percre laknak. Másikkal 3 havonta találkozom. 130 kmre lakik tőlem. Harmadikkal 4 havonta találkozom, 80 km van köztünk. Negyedik 2800 km-re lakik, évente 1-2x látjuk egymást.

Kettőjüket bármikor felhívhatom és mondhatok nekik bármit, meghallgatnak, segítenek átgondolni a dolgaimat, utána járnak, később informálnak, hogy ne akadjak meg az életben. Az egyikről tudom, ha felhívom, hogy bajban vagyok, annyit kérdezne, hol vagyok és mikorra jöjjön. Velük az egyetemen, illetve online játékban találkoztam és rögtön az elejétől kezdve feltételek nélkül segítettük egymást.

Ha hiányoznak felhívom őket és beszélek velük. Nem várom, hogy ők jelentkezzenek. Ha ők hívnak, szakítok rájuk időt.

Nincs is több barátra szűkségem.

Ismeretségi köröm jóval bővebb, de ők inkább kapcsolati tőkét képviselnek, nem barátok. Sosem tennének meg értem semmit, ami nekik kilóg a napirendjükből.

Párkapcsolatom olyan, hogy tisztáztam az elején, lesznek pasis és csajos esték, amikről nem fogunk beszámolni egymásnak. Természetesen megbízunk ilyenkor egymásban és erre a bizalomra építhet a másik is, de szükségünk van egymástól elszakadni néha, akár egy-két napra is. Ha ismerőssel találkozunk, el tudjuk dönteni, hogy egyedül, vagy társaságban tesszük azt. Persze kevesebb időnk van a ismeretségi köreinkre, mert sokat vagyunk együtt, de ha előre szól bárki, tudunk időd szakítani, ha meg hirtelen szól, néha ráérünk a haveroknak (a barátoknak bármikor).

Nem normális, hogy nincsenek többé barátok, de normális, hogy kevesebb időt töltünk velük.

Biztosítalak, hogy a pasik megértik, ha a csajoknak szükségük van a haverinákkal lófrálni, dumcsizni. Nem azt jelenti, hogy minden nap, de megértik. Sőt! Mi szoktunk közösen menni másokkal biliárdozni, csocsózni (nem alkoholizálni, csak játszani). Közben dumálunk.

Ha egy kevésbé közeli haver szintű ismerős megkér, hogy találkozzunk köv héten csütörtökön munka után, megoldom, a párom kibírja nélkülem 2-3 órán át. Nem függ egymástól az életünk.

Én már 23 éves korom óta így kezelem a kapcsolataimat. És a lényeg az "én" szón van. Mert mindenki máshogy kezeli. Ám egy kedves kéréssel meg lehet oldani egy találkozót: "Szia Ági! Rég dumáltunk kettesben és szeretnék veled találkozni kicsit csajosan csevegni. Ráérsz köv hét kedden? Beülhetnénk egy teára."

Ilyen kérésekből még nem született háború!

Igen, vannak barátaim, de átérzem a te helyzetedet is Kérdező :/

Amióta már nem köt össze minket az iskola, hanem mindenki dolgozó vagy egyetemista ember, azóta mi is feleannyit tudunk együtt lógni, mint amennyit igényelnék :(