Hogyan mondjam el a barátomnak, hogy rossz döntésre készül és a vesztébe rohan?

Barátom, János 26 éves. A szülei már nem élnek, egyedül lakik 1 éve. Benne van egy se veled, se nélküled párkapcsolatban szintén 1 éve. A barátnője(?) 43 éves. Távkapcsolatról van szó, János szolnoki, a nő meg kaposvári. A nőnek van egy 18 éves lánya. Aki csak eddig olvasta, már azt mondja, hogy ez nem egészséges, hiszen itt korkülönbség is van, túl nagy a távolság, ráadásul van egy felnőtt gyermek, akinél alig idősebb a nő szeretője. De az igazán nagy bajok nem ezek. Megpróbálok mindent leírni, hogy tiszta legyen a kép.

Szinte nem telik el úgy 2 hét, hogy János ne panaszkodjon nekem arról, hogy már megint összevesztek. Úgy, hogy távkapcsolatban él és nem is beszélnek minden nap. Ilyenkor mindig előadja nekem, hogy elege van, véget vet az egész románcnak, mert ez így neki csak szenvedés, aztán jön a másnap (vagy legalábbis a legközelebbi alkalom, amikor beszélnek egymással) és visszatáncol a nőhöz. Már követni se tudom, hányszor szakítottak és jöttek össze újra, de ez a kéthetente vagy gyakrabbi összeveszés már rendszeres. Már mondtam neki, hogy szerintem másik kapcsolat után kellene néznie, de ekkor mindig eljátssza a mártírhalált, hogy ha ezzel a nővel nem fog összejönni a dolog, akkor senkivel se, mert ő képtelen lenne bárkit szeretni rajta kívül.

Ennek ellenére János állandóan azt írja nekem, hogy össze akar költözni a nővel. Többször elmondtam már neki, hogy előbb rendezni kellene a kapcsolatát, de ő hajthatatlan. Véleménye szerint a barátnője csak húzza az időt vagy játszik az érzéseivel és azért nem költözik össze vele. Azt is megmondtam neki, hogy ha most rendszeresek a viták, akkor az összeköltözés után pláne felerősödnének a dolgok. Erre János kioktató hangnemben kért számon, hogy ugyan honnan tudnám, hogy milyen lenne náluk otthon a hangulat, ha össze lennének költözve; illetve közölte, hogy csak a távolság miatt megy az állandó összeveszés. Aztán hozzátette, hogy egyébként is ha a párja vele lakna, akkor jobban haladna otthon a munka, illetve akkor nem kellene műszakolnia a munkahelyén, mert 2 fizetésből már simán fent lehetne tartania az albérletet. Mert így, hogy egyedül lakik, alig tud valamit elintézni és nehezen bírja fizetni a számláit. Mondtam neki, hogy akkor költözzön hozzánk, de erre meg azzal vágott vissza, hogy nálunk nincs vezetékes internet meg neki is megvan a saját élete.

Már itt leesett nekem, hogy János valójában önös érdekekből van még mindig együtt a nővel. Itt valójában nem a szeretet (szerelem) a mozgatórugó, hanem az, hogy János így tudjon spórolni és munkahelyet váltani.

János másik eléggé bajos viselkedése, hogy féltékeny arra, hogy van más barátom is. Van 2 lány az életemben, akik ugyan csak barátok, de nagyon sok kellemes emléket okoztak már, ezért nagyon szeretem őket és sokat beszélgetek, lógok velük. De amikor János erről tudomást szerez, kiveri a balhét, hogy én tojok rá meg hogy nem 18 évesekkel kellene lógnom 28 éves létemre, és burkoltan folyamatosan arra utalgat, hogy szakítsam meg a lányokkal a kapcsolatot. Azon is megsértősött János, hogy őt nem hívtam meg a születésnapi bulimra még tavaly, holott előtte többször mondta, hogy neki arra a napra programja van... Ha 3 napig nem keresem, szintén megsértődik, hogy nem érdeklődöm utána. Ha találkozni akar velem és elutasítom, azon is megsértődik, holott én mindig felajánlok neki egy másik időpontot, ami "természetesen" már nem jó...

De amit tegnap leművelt, azzal már nagyon nehéz mit kezdeni. Kezdte a "szokásos" szövegével, hogy összevesztek már megint, mert el akarta hívni a barátnőjét moziba, de az nem tud leutazni Kaposvárról Szolnokra hosszabb időre a közeljövőben. Aztán elmondta, hogy így meg úgy kiosztotta a nőt. Utána azt is kifogásolta, hogy a nő lánya akkor is ír az anyjának, ha Szolnokon van, amire én azt mondtam, hogy hiába 18 éves, az anya-lánya kapcsolat nagyon szoros és ebben a korban még nem teljesen felnőtt valaki, de erre János csak annyit reagált: ő 18 évesen már ezt-azt-amazt csinált egyedül. Aztán jött a pálfordulás és megint előadta az összeköltözős szöveget úgy, hogy előtte szidta a nőt mint a bokrot. És volt Jánosnak egy olyan szövege, hogy igazán eldönthetné már, hogy mit akar, pontot lehetne tenni az összeköltözés végére és idejöhetne a nő vagy ő mehetne oda. Én az elsőt reagáltam le neki, hogy nem várhatja el, hogy a nő otthagyja a 18 éves lányát, de erre az volt a reakiója, hogy ha szeretné, akkor otthagyja és idejön. Na ekkor mondtam Jánosnak, hogy gondoljon bele, mi lenne, ha a nő állítaná így falhoz, erre János azt mondta, hogy ebben az esetben csapot-papot itthagyna, merthogy itt neki nincs senkije (de azért ha nem találkozok vele, megsértődik...), úgyis egyedül lakik és a munkát csak a pénz miatt csinálná. Na itt leesett a tantusz, hogy János ezért a nőért nemhogy becsicskulna, hanem fejest ugrana egy rossz párkapcsolatba és még azt is elvárná, hogy tartsa el őt.

A lényeg tehát, hogy János egoista lett, mert azt várja el, hogy ez a nő csak és kizárólag vele foglalkozzon és minden úgy történjen, ahogy ő akarja.

A gond az, hogy nem tudom, mitévő legyek. Az egyik felem azt mondja, ne foglalkozzak vele, ez az ő élete. Ugyanakkor a másik felem meg azt, hogy ő mégiscsak a barátom és tudom, hogy rossz irányba tart és ezt nem kellene hagynom.