Ti elmennétek az osztálytalálkozóra?

"Sose szerettem azt az osztáyt, örültem hogy letelt a 4 év és végre megszabadultam tőlük. Ezért nem mentem el. Azonban ha lett volna néhány ember akikkel jóban lettem volna, akár még az érettségi után is, akkor valószínűleg elmentem volna."

Hát, 33-as osztálylétszám mellett csak pár kedvelt ember miatt én nem vettem volna nyakamba azokat, akiktől örültem, hogy végre megszabadultam... Azzal a pár emberrel, akivel jóban lettem volna amúgy is tartottam volna a kapcsolatot így vagy úgy, úgyhogy miattuk fölösleges lett volna odamenni, anélkül is tudtam volna, hogy mi van velük.

Helló kedves kérdező, nem jártunk mi egy osztályba? :)

Csak vicceltem, de akár így is lehet, mert nekünk is idén lesz a huszadik, és én is épp a napokban kaptam erre invitálást.

Azért is jöttem most fel az oldalra, hogy feltegyem ezt a kérdést, amit te is feltettél. :)

Neked milyen volt az osztályod?

Ugyanis ez nekem is probléma, hogy mi legyen a találkozóval.

Nekünk eddig 1 darab volt, ahol nem volt ott az osztály egyharmada, normális arcok nem jöttek, csak hülyék, egy barátnőmmel akivel jóban voltunk az osztályban, elmentünk, elvoltunk, de ma már nem vagyunk, ő ok nélkül besértődött, máig nem tudom, miért, viszont így nem tudom, mi értelme van elmenni,vele legalább bandáztunk.

És miért nem akarsz Te elmenni? Vannak olyan "elvárások", amiknek esetleg még nem tettél eleget?

Olyanokra gondolok, hogy férj/feleség gyerek, pénzmeló, jógázás, utazás, minden mai átlaghülyének csimborasszónak tűnő hülyeség.

Nálunk vannak akik nem voltak elvégezni egy nyomorult levelezős szakot, ellenben leellettek 100 kölyköt, és majd azzal fognak ott nyomulni, tolni kéretlenül a pofájukba és számonkérni a többitől, hogy mire várnak mééég - nekem még nincs gyerekem, de akarok, de minek is magyarázzam nekik. Vannak olyanok, akik zsigerből utálkozó kétszínű majmok voltak már akkor is, ma is olyanok.

Senki nem nézte ki belőlem, mégis én vittem a legtöbbre, hozzáteszem, ez egy abnormális osztály volt, ahol a legrosszabb átlagú gyerek is 4,1 volt, én a máshol jónak számító 4,7 átlagommal "hülyének" voltam kikiáltva, mégis a sok kitűnő ma irodai csicska, nincs sehol, nekem van egyedül menő szakmából doktori címem, sikereim több területen, érdekes utazásaim, és saját cégeim vannak, a világ minden részén vannak remek kapcsolataim és barátaim.

De nekik hiába mondanám, ezek olyanok, hogy ha nem teszed az orruk elé a bizonyítékot, akkor rádfogják, hogy hazudsz.

Nagyon jól érzem magam a világban, de ők ezt nem akarják, ha sikerekről mesélnék, akkor ignorálnák, holott nekik a siker maximum, hogy lemennek a horvát tengerpartra, vagy van nekik 3 hét "szabijuk" vagy mennek az ikeába.

Nekem világszinten mozognak a napok, nem vagyunk velük egy dimenzió egyszerűen. Nagyképűnek tűnhetek, de nem vagyok az, távol áll tőlem, csak valahogy furcsa, hogy a sikerekről ilyen esetekben nem lehet beszélni anélkül, hogy ne tűnne ilyennek az ember.

Én is úgy érzem, hogy nincs ezekkel az alakokkal, csak mert 4 évig egy osztályba jártunk, semmi dolgom, és nem akarom, hogy részesei legyenek az életemnek.

Wehehe arról nem szólva, hogy majd tele rakják a facebookot 20 éves osztálytaliiiii képekkel, hadd tudja mindenki milyen "öregek" vagyunk...nekem ezzel problémám van Magyarországon, mert otthon még mindig nagyon erősen ítélkeznek a korral kapcsolatban.

Tiszteletlen népség, és gonoszok, szóval nem hinném, hogy odamegyek.

Talán ezzel a leírással segítettem, örülök, ha írsz! :) :)

Nekünk 30 éves érettségi találkozónk lesz.. Már suliban is ment a klikkesedés. Igazából egy barátnőm volt. Jóban voltam úgy egy-két ember kivételével mindenkivel. Ez az egy -kettő viszont igen csak irritált már akkor is.. Ez az érzés sztem kölcsönös volt. Mit ad Isten, Messenger, csoport, bevettek.. Osztály találkozót szeretnének. Első reakcióm, "de jó".Majd látom a csoportot "kedvencem" hozta létre. Engem a kutya nem üdvözölt, hogy de jó hogy megtaláltunk, meg elfogadtad a meghívást, mást igen. Tudni kell, vele általánosba is együtt jártunk, egy arogáns, nagyképű, hangos "egyéniség" volt mindig. Én pár emberrel azért voltam kapcsolatban a 30 év alatt is, ő mivel elkerült, nem valószínű. Facen mindenkit kerestem, akit megtaláltam, vissza us igazolt.. Egyedül ő nem. Volt közben munka kapcsolata a férjemmel, aki sz.festő, dolgozott neki. (Nem fizette ki..) Egy egyedülálló nőt kell elképzelni, itt helyben az anyukája házát is a férjem csinálta, majd pesten az övét is , ott alvással .Egy hetet dolgozott a kedvesem, a munkatársával, de egyéb okok miatt haza kellett jöjjön s a társa fejezte be a munkát. De ez sem érdekelt.. Több is veszett mohácsnál. Utána valamikor jelöltem facen, miután az iwiw megszünt. Nem jelölt vissza. Ez kis kitérő volt a magyarázatomban... Szóval Ő hozta létre a csoportot, a pestiekkel elkezdte a találkotgatások szervezését.. Összefuthatnánk valamikor, valahol.. 30 évig nem volt fontos.. Természetesen barátnőmmel, s egyik barátommal. Hogy mire fel, nem tudom. Én sokáig tartottam velük a kapcsolatot, még le is jött barátnőm párszor, jót beszélgettünk.. Megtudtam, hogy utálja a "románokat"(férjem Romániából került át), meg a cigányokat.. (Nevelőszülő vok). Ezen kívül második kapcsolata jól sikerült, nagy világjárók lettek, húga Olaszba ment férjhez, igy nem nehéz. Ez a beszélgetés úgy 8 éve lehetett.. Azóta nem igazán, csak lájkolom a képeit. A másik barátom a Nemzeti Bankban dolg. Mindig kedveltem, amit tudni lehet róla, facen megtudom. A többiekről szintén. "Kedvenc" barátnőm a "Komédiás étteremben" dolg. Pesten. És mint írtam egyedülálló hanglér "egyéniség".

Úgy gondolom semmi szükségem erre a társaságra.. Én biztos nem megyek el az oszt.találkozóra. Hogy hallgassam a vihogásukat, a kedves mindig szeretett a középpontban lenni, semmit nem változott. Megteheti amit tesz, nincs se kicsi, se nagy akihez alkalmazkodnia kellene. Én sosem voltam egy hanglér, lenne akit szívesen látnék, de megleszek nélkülük. Kiléptem a csoportból is, barátom kérdezte meg csak miért, nem megyek akkor a találkozóra sem? Hááát Nem. De különösebb magyarázatot nem adtam. Néhány napja facen kaptam egy célzást barátnőmtől..

"Korán lefeküdni, nem mozdulni ki a lakásból, nem menni el egy buliba sem.. Gyerekkori büntetéseim mára élet célommá váltak.. " szöveggel. Ő meg sem kérdezett miért Nem a Nem.

Hát ennyit a barátságról meg a találkozókról.