Tényleg minden barátságnak ez a sorsa egy idő után?
Sziasztok!
Tudni kell rólam, hogy elég nehezen barátkozom, főleg rossz tapasztalatok miatt (meg amúgy sem vagyok túl barátságos). Viszont ha megszeretek valakit, akkor annak bármit bármikor.
A volt munkahelyemen megismertem egy pasit, akivel eleinte utáltuk egymást, amíg el nem kezdtünk beszélgetni. Mindenttőnknek volt akkor (nekem azóta is van) párkapcsolata és nagyon jó barátok lettünk. Ez a barátság 7 éve tart, már inkább családtagnak tekintem, a párommal is nagyon jól kijönnek.
Végigasszisztáltam az összes barátnőjét, szakítását és én segítettem ki, amikor nem volt hova mennie. Összejött 1 éve egy lánnyal, akivel én is jóban lettem (muszáj volt megismernem, hogy ne utáljon, nem akartam nekik konfliktust, hogy azért veszekedjenek, mert ellenkező nemű a legjobb barátja).
Tudom, hogy nem szerelmes a lányba, meg is mondta, viszont elég erősen kapcsolatfüggő, senkije nincs, nincs családja, fél hogy egyedül marad.
A mindennapos beszélgetéseink lecsökkentek, most ott tartunk, hogy jó ha kéthetente válaszol egy üzenetemre. Megkérdeztem múlt héten, hogy megiszunk-e meló után egy kávét, azóta sem válaszolt. Még arra is vigyázok, hogy ne a kettőjük idejéből vegyem el, akkor szólok ha tudom, hogy a barátnője ügyeletes vagy ilyesmi.
Szóvá tettem már neki, hogy azért mert van egy kapcsolata (amiben nem szerelmes) még nem kellene elhanyagolnia az egyetlen barátját. Akkor azt mondta igazam van, változtat. Nekem nem kell, hogy minden nap beszélgessen velem, de azért ne 2-3 hetente böffentsen már oda 1 mondatot ha írok valamit.
Úgy érzem X év után megint csalódnom kellett, holott én mindig ott voltam, segítettem költözködni, lakást keresni, szállítani a cuccokat és nem egyszer hajnalig telefonáltunk amikor az aktuális barátnő kicsinálta idegileg. Most meg van egy stabil kapcsolata és én hirtelen nem kellek már annyira. Nagyon rosszul esik, pláne azok után, amiken átmentünk együtt.
Nem vagyok az a veszekedős típus, egyszer elmondom hogy mi a bajom, aztán utána lecarom. Párom azt mondja, hogy hagyjam, ha kell neki valami akkor majd megtalál. Akkor viszont el fogom küldeni valahova...
Én elfogadom, hogy párkapcsolat, külön élet, munka stb, de én is össze tudom egyeztetni a dolgokat és most megint úgy érzem, hogy csak addig voltam jó amíg tudtam valakit lelkileg támogatni.
Igen, a párommal is meg tudok bármit beszélni, de ha megszeretek valakit akkor szeretném, hogy egy életre szóljon és ne csak addig amíg a másik valamilyen formában ki tud használni.
Igazából nem várok megoldást, csak jól esett leírni. Meg érdekelne, hogy másoknak is vannak-e ilyen tapasztalatai.
válasza:Azért nem minden barátságnak ez a sorsa.
Valószínűleg tényleg csak jobb híján ütötte el veled az időt, akármennyire is fáj ezt hallani.
válasza:
válasza:Emberre válogatja...mindenki megunja az egyoldalú kapcsolatokat s tovább lép.
Van, hogy sok gondja lesz az embernek s nincs pofája ezt másra borítani, de kis érdeklődéssel ez pár szóból kiderülhet.
válasza:Szerintem valahogy az ember életébe bekerülnek és kikerülnek emberek, valahogy ez az élet ritmusa. Szép tőled, hogy ennyire közelinek érezted őt és fontos számodra a barátság, de valahogy a leírásból úgy érzem, hogy inkább neki volt szüksége rád, mint fordítva. Az ő nehézségeit oldottátok meg, az ő bajai miatt telefonálgattatok egész éjjel, stb. (ez mondjuk fura is nekem, hogy stabil kapcsolatban neked ez belefért időben-energiában, de ez a te dolgod). Lehet hogy valóban inkább jobb híján ütötte el veled az időt, volt egy stabil pont, akit bármivel bármikor megtalálhatott és ez neki kényelmes és kielégítő volt. Most ott van a barátnője, háttérbe szorulsz nyilván - ez valahol normális és mondjuk nekem szúrná a szemem, ha a pasim a nő-barátjával is kb annyi időt töltene, mint előttem...
Plusz a párkapcsolati gondjait lehet ciki lett volna egy haverral (férfi) megbeszélnie, így pont szuper volt neki egy nő, aki meghallgatja a dolgait, meg "sírhat a válladon".
Szép dolog a barátság, de meg kell húzni a határokat szerintem.
Lehet, hogy igazatok van. A határ meghúzással nekem az a bajom, hogy nem ilyen vagyok. Ha valakit már beengedtem az életembe és megszerettem (eddig nem sok ilyen ember volt), akkor annak nem tidtam azt mondani, hogy pl.8-18.00ig érek rá veled foglalkozni, utána nem.
Eleve sosem voltak barátnőim, 2 lánnyal kerültem "baráti" kapcsolatba, de hamar megszakadt amikor rájöttem, hogy irigyek és féltékenyek. Férfiaknál ilyet sosem tapasztaltam.
Van sok ember a környezetemben akiknek gyerekkori barátaik vannak, mind családos emberek és huszonéve tartják a kapcsolatot és számíthatnak egymásra bármi van. Úgy tűnik, ez csak nekem nem jön össze.
Azért bosszant, mert rengeteg időt, energiát (sokszor anyagiakat is) beleölök egy barátságba és ilyen hülyeségek miatt szakad meg, hogy nem tudja más összeegyeztetni a családot a barátsággal.
A stabil párkapcsolatomba nekem ez úgy fért bele, hogy közös barátaink lettek. Ha valami van vagy csak érdeklődnek, hogy hogy vagyunk akkor ugyanúgy felhívják a páromat is ahogy engem. Sosem vettem el a kettőnk idejéből azért, hogy másokkal foglalkozzak, sosem szorítottam a háttérbe a páromat. Ha nagyritkán akkor kellett valami amikor együtt voltunk, akkor megkérdeztem, hogy mi a véleménye. Ha azt mondta, hogy ha lehet most hanyagoljam a dolgot, akkor úgy tettem. De ilyen ritkán volt.
válasza: válasza:Sajnos sok barátságnak igen.Volt egy barátnőm aki évekig elég rossz állapotban volt,depressziós volt,pszichiáterhez is járt és állandóan hívogatott telefonon,irkált meg közebn találkoztunk is.Amikor megismerete a jelenlegi férjét,az akkori udvarlóját.Egyszerűen váltott.Szűkszavúan válsazolt.El sem mondta,hogy van udvarlója senkinek a baráti körből, a netről,környezetből tudtuk meg.Már el is volt jegyezve amikor nagy nehezn kibökte e-mailben,hogy az a helyzet,hogy férjhez megy.Persze tudtuk,hogy van az udvarlója,de nem az őszájából.Amikor irt az esküvőjéről,úgy tett nem tudta,hogy hozakodjon elő a témával,azért nem mondta,hogy van valakije...érdekes módon a problémáiról anno tudta,hogy kell beszélni.De mindegy is,róla a legtöbb mindent továbbra is a netről,a környezetből tudom meg.De mostmár én se osztok meg vele semmit,csak úgy spontán nem irok neki üzenetet,hogy van,mit csinálnak.Ha ő ir nagy ritkán,én sem közlök vele dolgokat pl.hogy hétvégén útra megyek,milyen programokba veszek részt,mibe kapcsolódok be.
Voltak más emberek is akik csalódást okoztak.Ezeke a tapasztalatok talán tökéletesebb és jobb barátságra készítenek fel.Vagy csupán egy jobb ember ismeretet adnak.Eljutottam odáig,hogy már teljesen másként fogom fel a barátságot, emberi kapcsolatokat mint azelőtt és ez ad egy békét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!