Srácok, őszinteség vagy jófejség?

Van egy-két srác,akivel kifejezetten jóban vagyok.Az egyiket közülük nagyon bírom,és nagyon rendesen viselkedik velem,viszont nem tudom,hogy van esze,és azért tapintatos jófej,vagy tényleg komolyan gondolja a dolgokat,amiket mond.

/Alapból sokan viselkednek velem gonoszan,bunkók stb.,mert nem vagyok egy hétköznapi személyiség. A külsőségek terén is kapom a beszólásokat,mivel nem vagyok sem dekoratív,se csinos,sem szép,sem jó csaj./

Néha néha beszélgettünk ezzel a sráccal az önértékelésemről,illetve sztorizgattunk arról,hogy éppen ki milyen megjegyzést tett rám.

Azt mondta,hogy ennek a beszólogatásnak nem az az oka,hogy nagyon ronda lennék,hanem ellenkezőleg,nagyon szép vagyok-csak ritkán látnak hozzám hasonló lányt,nem tudnak mit kezdeni a helyzettel,és ezért tesznek rám megjegyzéseket.

Van rajtam plusz(kg),utálom. Egyszer erre azt mondta,hogy ne értsem félre,de őszintén mondja,nincs velem semmi baj,szexi vagyok.

Nagyon jól esett,nyilván,de tényleg komolyan gondolta a srác? Fiúk,ti ilyen esetben őszinték lennétek a lány ismerősötökkel? Vagy mondanátok ilyet "nem rombolom tovább szegény lányt" alapon? /Nem csajozós szöveg akart lenni ez a szexi vagy dolog,ez biztos,érdeklődik más iránt,100%-osan csak barátok vagyunk./