Hogyan küzdjem le a folytonos megfelelési kényszert és paranoiát?

Ilyen sokakkal előfordul, csak mindenki máshogy tudja ezt le magában....

Megfeleléssel kapcsolatban, ha nincs önálló elképzelésed, hogy a legfontosabb embernek megfelelj az életedben...aki nem más, mint TE magad...akkor ott gáz van, és ezt kell kialakítani, hogy TE mit szeretnél, és milyen akarsz lenni.

Ha ők nem akarják a társaságod, ami a leírtak alapján egyáltalán nem indokolt, hogy így van, akkor ha így is lenne, és te kapkodsz azért, hogy ők mindenben bevegyenek, és ott legyenek, de ha ők nem akarnák akkor akár mit is csinálsz te annak a társaságnak sehol nem leszel a része max rájuk erőlteted magad, amiből csak kellemetlen következmények vannak. Meg kell tanulni egyértelműen ki nyilatkoztatni az elképzeléseid, és hogy mi az ami neked megfelelő.

Az én megfelelési kényszerem is túlságosan nagy. Attól függetlenül, hogy mások véleményét a nullával egyenlőnek tartom, mégis van bennem egy olyan érzés, hogy adnom kell magamra, és ha megnéznek, akkor azért nézzenek, mert pozitív dolgokat lehet rólam elmondani, nem pedig azért, mert inkább csak negatívumokat. Túlságosan zárkózott is vagyok emiatt, és ezért rengeteg időt töltök olyan dolgokkal melyre a kortársak még csak nem is gondolnának, hogy esetleg ilyennel is el lehet ütni az időt. Hozzáállás kérdése - nekem sajnos eléggé gyenge ahhoz, hogy a sarkamra álljak. Az iskolában szintúgy rendben van minden, viszont egy közös osztálykirándulástól ténylegesen a falra tudnék mászni. Ilyenek vagyunk, nem tehetünk róla.

15/F