Mi a véleményetek?

Van egy olyan ember, akit a barátomnak hittem, mert sokat beszélgettünk, vele meg tudtam beszélni mindent, olyasmiket is elmondtam magamról, amiket másnak nem. Még közös vállalkozáson is törtük a fejünket. Aztán elszállt vele a ló. Külföldön tanult évekig, idehaza jobbnál jobb munkahelyei lettek és már jegyese is van. Rengeteget segítettem neki, a lakását berendeztem, segítettem a költözésében, több tízezres benzinszámlákat fizettem ki érte. Aztán pár hete összevitatkoztunk. Egyszerűen már sok volt, hogy örökké magát ajnározta azzal, hogy minden áron vezető szeretne lenni, mert így tehet csak az emberiségért, amire ő a legalkalmasabb. Nagyképűnek és önteltnek neveztem és kifogásoltam, hogy nincs benne semmi szerénység és alázat. Egyszerűen nem ilyennek ismertem meg. A vitánk után letiltott facebook-on és legutóbb, amikor összefutottam vele, közölte, hogy azért nem lehetünk barátok, mert az én energiaszintem nem éri el az övét, ő szárnyal én meg folyton hullámzom, és a céljaink is mások, mivel én nem akarok minden áron másokat vezetni. Rosszul esett, hogy csupán ennyit jelentek neki, hiszen nekem még sohasem volt olyan barátom, aki annyi mindent tett volna értem, mint én őérte. Kár, hogy nem a költözése és a lakberendezése előtt mondta a képembe ezeket, mert Isten bizony nem tettem volna meg. Ráadásul egy üveg vörösbort akart adni nekem kárpótlásul, amit visszaadtam neki, kértem hogy ezzel ne alázzon meg. Azóta is nagyon bánt ez a dolog, hogy így átlépett rajtam, és hogy még csak barátjának sem tekint ezek után. Nem értem hol rontottam el. Mi a véleményetek?