Nem érzem jól magam a barátaimmal?

Nem is barátok, inkább ismik. Jó pár éve ismertem meg őket, de nem találkozunk sokat. 2-3 havonta max, de nem is szoktuk így érdekelni egymást. Sosem kérdezték mi van velem, nem hogy komolyabb érdeklődés legyen. Évek alatt szinte csak összejöveteleken beszélünk, sehol máshol. Összejövünk de ezek is max ilyen viháncolós fun time összejövetelek. Normálisak amúgy, emberileg is, de ennyi. Haverom haverjai, viszont ők nagyon elvannak. Sok közös dolog, élmény, és amikor én is csatlakozom kívülállónak érzem magam. Klikkesednek, tudják egymás dolgaid és olyan érzés, mint amikor 2 ember beszélget és te odamész, de már fogalmad sincs mi a téma és lemaradtál a beszélgetésről, aztán tovább állsz, ők folytatják.

Tehát ők elvannak, én meg már nem is érzem, hogy tudnék, akarnék valamit. A társaságban én vagyok a vicces, de kb ez is maradtam. Poénkodás, meg néha kis égetés és semmi komolyabb érdeklődés.

Bevontak új embereket, akiket én nagyon nem kedvelek, mert olyan bunkó a stílusuk, így meg pláne kiszorítottnak érzem magam. De konkrétan nincs más ember, akivel lóghatnék. Nem vagyok az, íki minden hétvégén kényszeresen emberek közé akar menni, így ez az alkalmi találka nekem tök jó, de nem érzem már, hogy helyem van. A haverom, akivel nagyon régóta ismerjük egymást, már ő is inkább velük van, engem meg sarokba rakott.

Velem van a baj? Vagy csak rossz helyen vagyok? Fogalmam sincs hogyan kell barátkozni, de komolyan. Eröltetettnek érzem és magam meg olyan hülyén. Viszont másoknak meg olyan könnyen megy. 25/f